Régi adósságomat törlesztem. Négy évvel ezelőtt elindítottam egy minisorozatot, amiben minden idők negyven legjobb raliautóját akartam bemutatni, de az első tízet felölelő poszt után rá kellett jönnöm, hogy ennek nem sok értelme van a folyamatosan változó eredmények miatt. Ehelyett úgy döntöttem, a negyven kedvenc raliautómat mutatom be, ezzel is már egy évet késtem, de most végre itt az első tízes.

40. Opel Manta 400

A B-csoportos Manta 400 a sikeres Asconát váltotta 1983-ban, de technikailag nem jelentett komoly előrelépést elődjéhez képest. Ugyanúgy hátsókerekes és szívómotoros volt, ez pedig már kevésnek bizonyult a feltöltéses Audi Quattro és Lancia 037, illetve később a Peugeot 205 T16 ellen. A rangos brit bajnokságban viszont jól szerepelt, Jimmy McRae és Russell Brookes is nyert vele bajnoki címet. Két dolog miatt kedvelem igazán a Mantát, az egyik a fülrepesztő hangja, a másik pedig, hogy üdítő kivételt jelentett a nyolcvanas években, amikor a klasszikus kupék már kezdtek eltűnni a raliból.

Az ember nehezen veszi észre, ha valami igazán jónak a kellős közepén van és inkább csak akkor kezdi értékelni, amikor már túl van rajta. A hosszútávú versenyzés nem ilyen. Épp sokadik aranykorát éli a műfaj és aki kicsit is érdeklődik iránta, annak nyilvánvaló, hogy minden szinten kiváló verseny folyik.

Lassan már közhelyszámba megy, hogy a világbajnokság (WEC) és topkategóriája, az LMP1 a világ egyik leginnovatívabb és legdinamikusabban fejlődő sorozata illetve géposztálya. Az elmúlt három évben az Audi, a Toyota és a Porsche egyaránt nyert világbajnoki címet és bár idén a Nissan versenyprogramjának elkaszálásával és a két német márka büdzséjének visszanyesésével némi csorba esett a királykategória megítélésén, továbbra is érdekes és izgalmas futamokra számíthatunk.

A 2016-os Daytonai 24 órást megnyerő Honda-motoros Ligier JS P2 (kép: motorsport.com)

A publicitás nagy részét az LMP1-esek kapják, jogosan, viszont egy szinttel lejjebb is legalább olyan, ha nem kiélezettebb küzdelem folyik. Az évek során az egykor nem sok tekintet vonzó LMP2 kategória a világ egyik legsokszínűbb és legkompetitívebb kategóriájává nőtte ki magát. Jelenleg öt gyártó hét márkanév alatt készült autói versenyeznek Le Mans-ban és a WEC-ben, sőt az amerikai egyesített sportkocsibajnokságban (USCC) is rajthoz állhatnak, ahol a daytonai prototípusokkal (DP) a csúcskategóriát alkotják. A P2-esek abszolút a csúcson vannak, az elmúlt hétvégén egy Ligier-Honda nyerte a Daytonai 24 órást, megszerezve ezzel a géposztály első abszolút győzelmét egy nagy hosszútávú versenyen.

1984, a Lancia a B-csoportos Delta S4 prototípusát teszteli közúton. A volánnál Markku Alén és Giorgio Pianta. Épp a múlt héten láttam egy képet a korai S4-ről, most pedig szembejött ez a videó. Érdekes látni, hogyan kezdte pályafutását a valaha volt egyik legfélelmetesebb versenyautó.

Ma este a rali három klasszikus korszaka feszül egymásnak, videók alapján mindenki összehasonlíthatja a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek stílusát. Farukat dobáló, visító BDA-motoros Escortok és Ferrari V6-ossal hajtott Stratosok a hátsókerékhajtás minden szépségével, netán az irdatlan erővel hömpölygő és mindent maguk alá gyűrő B-csoportos monstrumok, esetleg a visszafogottabb A-csoportos autók, amelyek újra azt a benyomást keltették, hogy hétköznapi autókkal űzik a sportot, de közben báránybőrbe bújt farkasok voltak? Kinek melyik korszak tetszik a legjobban? Szavazzatok!

Group 4:

A tovább mögött tíz és fél perc vegytiszta B-csoportos rali, a látvány miatt is érdemes megnézni a videót, de a hang az ami igazán élvezetessé teszi. Én 2:53-ig bírtam sikítás nélkül.

A Skoda történetének egyik legnagyobb sportsikerét aratta, amikor 1981-ben megnyerte a túraautó Európa-bajnokság konstruktőri értékelését. Az alábbi videó az Eb doningtoni és salzburgringi versenyein örökítette meg a csehszlovák csapat szereplését.

A Skoda a legkisebb, 1300 cm³ alatti kategóriában indult a farmotoros 130 RS-sel és a roppant kezes kis gépek az utolsó futam kivételével mindig megnyerték kategóriájukat, ezzel pedig elhappolták a bajnoki címet a BMW elől. A csapat két ásza Zdenek Vojtech és Bretislav Enge (a Forma-1-ben is megfordult Tomás Enge apja) volt, Doningtonban például kihasználva az időnként eleredő esőt, az abszolút hatodik helyen végeztek.

Videó a tovább mögött:

Obermaier Racing Porsche 956, Le Mans, 1983. Ezek a vékony csíkos dizájnok a nyolcvanas években elképesztően jól néztek ki

Boldog új évet kívánok minden Kedves Olvasónak!

A Forma-1 történetében kétszer fordult elő, hogy már január 1-én futamot rendeztek: 1965-ben és 1968-ban, mindkétszer Dél-Afrikában. Mindkét futamot Jim Clark nyerte, utóbbit a képen látható Lotus 49-cel.

2015-ben 87 bejegyzés született a blogon, valószínűleg ez volt a legtermékenyebb évem, de 2014-et erősebbnek érzem. Hogy melyik posztra kattintottatok a legtöbbször, azt a blog statisztikai mutatói alapján nem tudom megmondani, az viszont biztos, hogy a 2015-ben írt posztok közül a Hans Stuckról szóló volt a legnépszerűbb.

2016-ban sem tervezek nagy változást a blog témáiban, azt viszont garantálhatom, hogy a háttérbe szorult rali nagyobb szerepet fog kapni, mint az elmúlt évben, illetve a domináló hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek mellett a kilencvenes évekkel is kiemelten fogok foglalkozni.

Úgy gondoltam az évet az idei kedvenc autósportos jelenetsorommal zárom, ez pedig nem más, mint Mark Webber és Marcel Fässler éjszakai csörtéje Le Mans-ból. Attól, ahogy oda-vissza előzgették egymást, autóikat zseniálisan átfűzve a lassabb gépek során, valószínűleg mindenki a karfát markolászta.

De közben eszembe jutott Silverstone és Spa, plusz még találtam pár klassz videót, amiket muszáj megosztanom, úgyhogy egy egész válogatás kerekedett a bejegyzésből. Parádés autóversenyzés a tovább mögött:

A szerelőállványokon két 312B2 F1-es autó