Sébastien Ogier és navigátora, Julien Ingrassia megnyerte az Elzász-ralit és ezzel a 2013-as rali-világbajnokságot is. A bajnoki cím sorsa már a csütörtöki első szakaszon eldőlt, a szokásoktól eltérően ezúttal nem az utolsó, hanem a legelső szakasz volt az extra pontokkal honorált Power Stage. A gyorsaságin Ogier harmadik lett, az így szerzett egy ponttal pedig behozhatatlan előnyre tett szert a fordos Neuville előtt, ezután gyakorlatilag tét nélkül teljesíthette hazai versenyét.

A kilencszeres világbajnok Sébastien Loeb hazai pályán búcsúzott a világbajnokságtól, utolsó versenyét bukás miatt nem tudta befejezni. A világbajnokságból még két futam van hátra.

Kremer Racing

Interscope Racing

Whittington Brothers

Jägermeister Kremer Racing

Dick Barbour Racing

Gozzy Kremer Racing

Dick Barbour Racing

Bob Akin Motorsport

Cooke-Woods Racing

Rögtön a lényeggel kezdeném: Ron Howard megcsinálta! A Hajsza a győzelemért úgy szegez két órára a moziszékbe, hogy minden percét élvezi az ember, nincs üresjárat és a sport- és életrajzi filmek többségével ellentétben nem untatja a nézőt, a humort is megfelelően adagolja.

A folytatás nyomokban spoilert tartalmazhat.

A történet középpontjában Niki Laudának és James Huntnak az 1976-os Formula-1-es világbajnoki címért vívott harca áll, de a történet nem itt, hanem hat évvel korábban, egy angliai F3-as versennyel kezdődik, ahol először akasztott tengelyt a két klasszis pilóta. Howard kitűnő érzékkel osztotta fel a játékidőt a korábbi párharcok, a két főszereplő magánélete és a fő cselekményszál között. A főhősök nagyjából ugyanannyi játékidőt kaptak, de valahogy mégis Laudát éreztem erősebbnek, főleg a csaknem halálos kimenetelű balesetéből való visszatérése nyomott sokat a latban. Daniel Brühl nagyszerűen hozza az öntörvényű, kevesek barátságát elnyerő osztrák zsenit, de Chris Hemsworth-re sem lehet panaszunk. Hunt a film vége felé, Lauda visszatérésekor erősít rá, pont jókor, hogy a végkifejletet ne érezzük igazságtalannak, hiszen kettejük közül mégiscsak Huntot szánták fő-főszereplőnek.

Aminek nagyon örülök, az az, hogy a film nem mulasztja el helyre tenni a két pilóta viszonyát, hiszen ők a való életben tisztelték és kedvelték egymást, hovatovább barátok voltak és ez a filmből is leszűrhető, bár a történet megkívánta, hogy szembeállítsák őket.. Az ellentétes jellemük ellenére mindketten hasonló életutat jártak be, tehetős szüleik nem tolerálták szenvedélyüket.

A szerencsések premier előtti vetítésen már láthatták, de a mozi és autósport rajongók többsége csak holnaptól tekintheti meg az elmúlt két év általam legjobban várt filmjét, Ron Howard Hajsza a győzelemért (Rush) című alkotását, melynek középpontjában Niki Lauda és James Hunt 1976-os világbajnoki párbaja áll. Nem biztos, hogy szerencsés a film megnézése előtt belerévedni a fordulatos szezon történéseibe, különösen ha valaki nincs tisztában a végkifejlettel, de én már rég tervbe vettem, hogy mielőtt megnézem a filmet, megírom, mi is történt 1976-ban a Formula-1-ben.

A szezont az osztrák Niki Lauda várhatta címvédőként, aki 1975-ben öt győzelmet aratva megszerezte élete első világbajnoki címét, a Ferrari pedig 11 év után visszatért a csúcsra. Csapattársa továbbra is a svájci Clay Regazzoni volt, akivel kellően ütőképes párost alkottak, hogy a Ferrari a konstruktőri címre is jó eséllyel pályázzon. Az elmúlt évben Lauda legnagyobb riválisa a kétszeres bajnok Emerson Fittipaldi volt, aki önként derékba törte karrierjét, mikor a McLarent otthagyta, hogy a bátyjával alapított Copersucar-Fittipaldi csapatnál versenyezhessen. A wokingiak így az inkább túra- és sportautókkal vitézkedő Jochen Mass mellé leigazolták a ’75-ös Holland Nagydíjon a Hesketh-tel meglepetésgyőzelmet arató James Huntot. Hunt tökéletesen illett a nagyvilági életet élő Lord Hesketh csapatába, bár tehetségét senki nem vitatta, mégis inkább a playboy életvitelével vált híressé.

Megtörtént a bejelentés, amire sokan vártak: Kimi Räikkönen jövőre visszatér a Ferrarihoz, ahol 2007-ben eddigi egyetlen világbajnoki címét nyerte.

Azután, hogy a Red Bull az F1-ből visszavonuló Mark Webber helyére Daniel Ricciardot szerződtette, megnőtt az esélye annak, hogy a Lotus teljesítményével nem teljesen elégedett finn visszatér a Ferrarihoz. Tegnap Felipe Massa bejelentette, hogy nyolc év után búcsút int a maranelloiaknak, innentől pedig már csak az volt kérdéses, hogy az olaszok megállapodtak legutóbbi bajnokukkal vagy az év végén a Saubert elhagyó Nico Hülkenberg lesz jövőre Fernando Alonso csapattársa. Nos, az előbbi vált valóra, Räikkönen 1+1 évre írt alá, így pedig összeáll a jelenlegi Formula 1 legerősebb pilótapárosa. Kérdés, a Ferrari képes lesz-e a pilótáihoz méltó autót építeni jövőre?

Gilles Villeneuve

Vége a nyárnak, ami nem indult rosszul, de a kezdeti lendület augusztusra megtört és már a szokásos F1 és WRC futamértékelők is elmaradtak. És nem is fognak visszatérni, kivéve ha valami érdemi dolog történik a két versenysorozatban. Vettel és Ogier dominanciája annyira egyértelmű, hogy már nem csigáz fel egy-egy verseny annyira, mint korábban. Az F1-es konstruktőri rangsort továbbra is vezetem, de már csak év végén lesz eredményhirdetés, ralis posztok a szezon hajrájának és Sébastien Ogier rohamosan közelgő bajnoki címének közeledtével szintén várhatóak, de nem fogok minden futam után írni. Pedig most még lehetne is,  az idei VW henger közben értékelni kellene az olyan apró örömöket, mint Dani Sordo rég megérdemelt első győzelme, de valahogy ez sem lépte át az ingerküszöbömet.

Jövőre biztosan nem tervezek állandó sorozatot a két világbajnokságnak, leszámolok a muszáj-posztokkal, inkább a felhalmozódott ötleteket és témákat igyekszek majd írásba önteni.

Már három hete kint van, de csak most vettem észre, hogy újabb előzetes készült a közelgő Snake & Mongoose című filmhez. A film két legendás drag versenyző, Don "The Snake" Prudhomme és Tom "The Mongoose" McEwen történetét meséli el. Európában sem ismeretlen ez a fajta gyorsulási verseny, de azért ez tipikusan amerikai sport, így minden bizonnyal a tengerentúlon számíthat nagyobb nézettségre, nem is tudom nálunk bemutatják-e moziban. Azért elég jónak tűnik, biztos lesz verseny is dögivel, de a középpontban a barátság meg a rivalizálás áll majd. Odakint szeptemberben nyit, egy héttel azelőtt, hogy mi láthatnánk a Rush-t, az év másik nagy autóversenyes filmjét.

Itt az új trailer, kevésbé hangulatos mint az első, de van benne sok új jelenet:

Ez pedig az első előzetes, ütős számokkal:

Brescia, Ravenna, Pescara, Róma, Siena, Firenze, Bologna

Alfa Romeo, Ferrari, Maserati, Lancia, Aston Martin, OSCA

Fangio, Farina, Moss, Collins, Hawthorn, Biondetti, Villoresi és a győztes Marzotto

Két hét alatt hatalmasat fordult a világ, bár Michael Schumacher bizakodó brazíliai nyilatkozata után sejthető volt, hogy az Oscar Alfredo Gálvez pályán a vörösök közelebb lesznek a McLarenekhez mint az első két futamon voltak. Az előrelépéshez nagyban hozzájárult a Goodyear is, az amerikai gyártó új, kicsivel szélesebb gumikat vitt Argentínába, de a Ferrari így is eggyel több kiállással kellett hogy számoljon, mint a McLaren. Ha hozzávesszük, hogy Mika Häkkinennek az egész versenynaptárban ez a pálya feküdt legkevésbé, akkor minden adott volt, hogy a Ferrari végre megszoríthassa a wokingi csapatot.

Mindazonáltal az időmérőn még nem látszott, hogy a Ferrari jelentősen előrelépett, Coulthard négy tizedet adott Schumachernek, csapattársának pedig közel nyolc tizedet, Häkkinennek tényleg nem ez volt a kedvenc pályája. Mögülük Irvine, Ralf Schumacher és a két Williams rajtolhatott.

A McLarenek szokás szerint kiválóan jöttek el a rajtnál, Häkkinen megelőzte Schumachert, Frentzen pedig Irvine-t, Villeneuve előrelépett a hatodik helyre, miközben Ralf Schumacher négy helyet bukva már csak kilencedik volt. Jean Alesi a Sauberrel a tizenegyedik helyről katapultált a hetedikre, rá érdemes volt odafigyelni ezen a délutánon.

Hamar kiderült, hogy a Ferrari nem akar asszisztálni az újabb kettős McLaren-sikerhez, a második körben Schumacher visszavette Häkkinentől a második helyet, Irvine pedig visszaelőzte Frentzent, aki mellett egy körrel később csapattársa is elment. Schumacher eközben agresszíven zárkózott fel a vezető Coulthardra, az ötödik körben már lőtávolságba ért, amikor a skót hibázott, a 6-os kanyarban lecsúszott az ívről, a ferraris pedig beszúrt mellé, de Coulthard becsukta az ajtót és összeakadtak. A csetepaténak a mclarenes itta meg a levét, megpördült és visszaesett a hatodik helyre, Schumacher átvette a vezetést. Pontszerző helyen ekkor Schumacher, Häkkinen, Irvine, Villeneuve, Alesi és Coulthard állt. A Ferrari kétszeres bajnoka pokoli tempót diktált, körönként egy másodpercet adott Häkkinennek, az egyenetlen argentin aszfalton nagyon látványosak voltak a pattogó, szikrázó versenyautók.