Két hét alatt hatalmasat fordult a világ, bár Michael Schumacher bizakodó brazíliai nyilatkozata után sejthető volt, hogy az Oscar Alfredo Gálvez pályán a vörösök közelebb lesznek a McLarenekhez mint az első két futamon voltak. Az előrelépéshez nagyban hozzájárult a Goodyear is, az amerikai gyártó új, kicsivel szélesebb gumikat vitt Argentínába, de a Ferrari így is eggyel több kiállással kellett hogy számoljon, mint a McLaren. Ha hozzávesszük, hogy Mika Häkkinennek az egész versenynaptárban ez a pálya feküdt legkevésbé, akkor minden adott volt, hogy a Ferrari végre megszoríthassa a wokingi csapatot.

Mindazonáltal az időmérőn még nem látszott, hogy a Ferrari jelentősen előrelépett, Coulthard négy tizedet adott Schumachernek, csapattársának pedig közel nyolc tizedet, Häkkinennek tényleg nem ez volt a kedvenc pályája. Mögülük Irvine, Ralf Schumacher és a két Williams rajtolhatott.

A McLarenek szokás szerint kiválóan jöttek el a rajtnál, Häkkinen megelőzte Schumachert, Frentzen pedig Irvine-t, Villeneuve előrelépett a hatodik helyre, miközben Ralf Schumacher négy helyet bukva már csak kilencedik volt. Jean Alesi a Sauberrel a tizenegyedik helyről katapultált a hetedikre, rá érdemes volt odafigyelni ezen a délutánon.

Hamar kiderült, hogy a Ferrari nem akar asszisztálni az újabb kettős McLaren-sikerhez, a második körben Schumacher visszavette Häkkinentől a második helyet, Irvine pedig visszaelőzte Frentzent, aki mellett egy körrel később csapattársa is elment. Schumacher eközben agresszíven zárkózott fel a vezető Coulthardra, az ötödik körben már lőtávolságba ért, amikor a skót hibázott, a 6-os kanyarban lecsúszott az ívről, a ferraris pedig beszúrt mellé, de Coulthard becsukta az ajtót és összeakadtak. A csetepaténak a mclarenes itta meg a levét, megpördült és visszaesett a hatodik helyre, Schumacher átvette a vezetést. Pontszerző helyen ekkor Schumacher, Häkkinen, Irvine, Villeneuve, Alesi és Coulthard állt. A Ferrari kétszeres bajnoka pokoli tempót diktált, körönként egy másodpercet adott Häkkinennek, az egyenetlen argentin aszfalton nagyon látványosak voltak a pattogó, szikrázó versenyautók.

Häkkinennek sikerült leszakítania Irvine-t, de a folyamatosan leggyorsabb kört futó Schumacherrel nem bírt, a német nagyon igyekezett, hogy az első kiállásáig minél nagyobb előnyt tudjon kiautózni, hiszen nyilvánvaló volt, hogy kétszer kell kiállnia, míg a finnek csak egyszer. A 24. körben Häkkinen is futott egy leggyorsabb kört, közben Ralf Schumacher eldobta a Jordant. A német ezzel három futamból hármat nem tudott befejezni.

A 27. kör végén Alesi kezdte meg az élmezőny boxkiállásait, egy körrel később Schumacher is kiment, de csak Häkkinen mögé tudott visszatérni. Irvine is kiállt, ötödikként tudott visszajönni, közben Coulthard megelőzte Villeneuve-öt, de a kanadai visszavágott és visszavette pozícióját. A 31. körben a skót is megejtette kerékcseréjét, mint később kiderült, váltóprobléma hátráltatta, így csak a célba érésre koncentrált és reménykedett, hogy sikerül néhány pontot elcsípnie.

A táv felénél egy körön belül mindkét Williams kiállt tankolni, a címvédő alakulat erősen eltaktikázta magát, a Goodyear gumik még mindig nem voltak elég jók egy sikeres egykiállásos taktika megvalósításához. A bridgestone-os Benettonnál viszont megint bevált, úgy tűnt, Alexander Wurz Brazília után ismét pontszerző helyen végezhet. A 42. körben Häkkinen is kiállt, Schumacher mögé, a második helyre tért vissza, mögöttük Irvine, Alesi, Wurz, Villeneuve, Coulthard volt a sorrend.

A kegyetlenül izgalmas Argentin Nagydíj Palik László kommentálásában:

Az 50. körben ismét Alesi kezdte a boxkiállásokat, két körrel később Schumacher is követte, előnye kb. 20 másodperc volt Häkkinennel szemben. A finn eközben beragadt a két lekörözendő Tyrrell mögé, így a ferraris az élre térhetett vissza. Úgy tűnt az agresszív két kiállásos taktika felülkerekedhet a McLaren eddig jól bevált egy kiállásos verzióján. Közben Coulthard ismét támadásra szánta rá magát, de összeakadt Villeneuve-vel, ezúttal megúszta, kanadai ellenfele viszont feladni kényszerült a versenyt. A második box kör után az állás: Schumacher, Häkkinen, Irvine, Wurz, Alesi, Fisichella, Coulthard.

Schumacher a 60. körre stabil 9 másodperces előnyt autózott ki, a harmadik helyért viszont komoly csata dúlt, Wurz támadta Irvine-t, összekoccantak, de helycsere egyelőre nem történt. Hiába lógott az eső lába, a benettonos tovább támadott és a 63. körben sikerrel is járt, miután Irvine elfékezte magát, mindeközben Coulthard az egy pontért támadta Fisichellát. Az utolsó öt körben már rendesen vizes volt a pálya, Schumacher kicsúszott a kavicságyba, de egy szervízúton vissza tudott evickélni a pályára, előnyéből így is maradt 11 másodperc. Ugyanebben a körben Wurz megpördült, így Irvine vissza tudta venni a harmadik helyet. Egy körrel később előbb Fisichella, majd az őt megelőző Coulthard is kicsúszott, mindketten folytatni tudták.

Schumacher még az utolsó körökben is növelte előnyét, megnyugtató előnnyel aratta szezonbeli első győzelmét. Häkkinen hat értékes ponttal gyarapodott, Irvine 1997-hez hasonlóan újra dobogóra állhatott Argentínában, Wurz Interlagos után ismét negyedik lett, a nagyszerű versenyt futó Alesi ötödik, a pole-ból induló Coulthard hatodik lett. Ez volt a huszadik és mai napig az utolsó Argentin Nagydíj.

Alexander Wurz

A 24 éves Wurz kiválóan teljesített a Benettonnal, zsinórban másodszor lett negyedik. Az argentin futam volt élete hatodik F1-es nagydíja, először a '97-es Kanadai Nagydíjon ugrott be Gerhard Berger helyére, de nem ért célba, ahogy a következő francia futamon sem. Silverstone-ban viszont harmadik lett Villeneuve és a csapattárs Alesi mögött, így kézenfekvő volt, hogy 1998-ra őt szerződtessék a visszavonuló Berger helyére. A fiatal osztráknak nagyon feküdt a Benetton egy kiállásos taktikája, de köztudott volt, hogy hosszú etapokon jól teljesít, 1996-ban Davy Jones-szal és Manuel Reuterrel megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt, 22 évével a mai napig ő a legfiatalabb pilóta akinek ez sikerült. Sokan nagy jövőt jósoltak neki a Formula-1-ben is, de a Benetton következő években mutatott gyenge teljesítménye megpecsételte sorsát, 2001-ben a McLarenhez igazolt, tesztpilótának. Még kétszer állhatott dobogóra, 2005-ben Imolában beugróként a McLarennel és 2007-ben Kanadában a Williams-szel. Több sikerélménye volt a hosszútávú versenyzésben, 2009-ben újra nyert Le Mans-ban a Peugeot-val, jelenleg a Toyota versenyzője.

Az élmezőny állása az Argentin Nagydíj után:

1. Häkkinen (FIN), McLaren 26 pont

2. M. Schumacher (GER), Ferrari 14 pont

3. Coulthard (GBR), McLaren 13 pont

4. Irvine (GBR), Ferrari 7 pont

5. Frentzen (GER), Williams és Wurz (AUT), Benetton 6-6 pont


1. McLaren 39 pont

2. Ferrari 21 pont

3. Williams 8 pont

4. Benetton 7 pont

5. Sauber 3 pont