A II. világháborút követően közel húsz évnek kellett eltelnie, mire a japánok komolyan elkezdtek foglalkozni az autósporttal, ám amint belevetették magukat, számos olyan egyedi versenyautó jelent meg a versenypályákon, amelyeket a szigetországon kívül mai napig alig ismernek. Ezek közül gyűjtöttem most össze a legfontosabbakat.

Az egyszerűség kedvéért és a további keresést elősegítendő, a japán nevek nem magyar, hanem angol átiratban szerepelnek.

Az 1969-es Japán Nagydíj rajtrácsa Fujiban

A japán autósport sokáig az ország két legfontosabb pályája körül koncentrálódott. Az 1962-ben átadott Suzuka hamarosan vendégül láthatta a Japán Nagydíjat, ami rögtön az ország legfontosabb autós eseménye és a versenyautó fejlesztések központi tényezője lett. 1963-ban sportautóknak, egy évvel később Formula Libre szabályok szerint írták ki a futamot, de az együlésesek mellett főleg túraautók indultak. A kezdeti években jellemző volt a japán versenyekre, hogy ritkán választották szét a különböző kategóriákat; prototípusok, GT-k, túraautók egyszerre rótták a köröket.

A Honda először a hatvanas években próbálkozott a Formula-1-ben, akkor teljes gyári alakulatként öt év alatt mindössze két győzelmet tudtak szerezni. Sokkal nagyobb sikereket értek el a nyolcvanas-kilencvenes években motorszállítóként, akkor a Williamsszel és a McLarennel összesen öt egyéni és hat konstruktőri bajnoki címet ünnepelhettek. Ez a sikerkorszak viszont egy kis brit csapattal kezdődött a legnagyobb titoktartás közepette.

Stefan Johansson, Spirit 201 Honda, Brands Hatch, 1983

A Spirit Racinget John Wickham és Gordon Cuppuck alapította 1981-ben, a Honda és a Bridgestone támogatásával és azzal a céllal, hogy megteremtsék az alapokat a Honda Formula-1-es visszatéréséhez. Cuppuck korábban a McLaren főtervezője volt, Wickhammel a March F2-es csapatánál dolgozott együtt. A csapat bázisát Sloughban, egy eredetileg a Honda 500 cm³-es versenymotorjai számára épített létesítményben rendezték be.

A négy kategória egyikében sem volt címvédés az idei Dakaron, amely január 5-én rajtolt az argentin Rosarióból, hogy ezúttal Bolíviát is érintve a chilei Valparaísóban érjen véget január 18-án.

Orlando Terranova, Mini

Autók

Az X-Raid Mini csapat számított idén is a fő esélyesnek, a 11-szeres győztes Peterhansel, Roma és Holowczyc mellett helyet kapott a tavaly BMW-vel jól teljesítő Orlando Terranova és a korábban Volkswagennel nyerő Nasser Al-Attiyah is, a teljes mezőnyben nem kevesebb, mint 11 Mini állt rajthoz. Carlos Sainz idén a francia SMG műhely buggy-jával indult, Giniel de Villiers maradt a dél-afrikai Imperial csapat által felkészített Toyotánál, ahogy Robby Gordon is ragaszkodott a Hummer H3-ra hajazó buggy-jához, de jelentősen áttervezték, az új autó kompaktabb lett a korábbi évek monstrumainál.

A Honda gyári csapata 2014-ben a Civic kombi változatával áll rajthoz a Brit Túraautó Bajnokságban (BTCC). A meghökkentő kísérlet nem egyedi, a Volvo 1994-ben két 850 kombival próbálkozott Nagy-Britanniában, nem sok sikerrel, de a Honda az elmúlt három évben mindent vitt, így bizakodóak az új karosszériaváltozattal kapcsolatban is.

Tegnap gyakorlatilag már kész tényként jelent meg, hogy a McLaren 2015-ben Honda motorral fog indulni, ma pedig a csapat is hivatalosan megerősítette a váltást.

A wokingi gárda így újra azzal a motorgyártóval fog együttműködni, amellyel legnagyobb sikereit érte el a Formula-1-ben. 1988-tól 1992-ig használták a japán gyártó turbó-, majd szívómotorjait, az öt év alatt négyszer nyerték meg a konstruktőri világbajnokságot (1988-1991) és négyszer hódították el az egyéni bajnoki címet (Senna: 1988, 1990, 1991; Prost: 1989), 44 futamgyőzelmet arattak, a legkiemelkedőbb évük 1988 volt, amikor 16 versenyből 15-ön nem találtak legyőzőre.

A rajongók máris párás tekintettel tekintenek a jövőbe, felidézve a régmúlt sikereket, az ötéves hondás együttműködés láthatóan sokakban mélyebb nyomott hagyott, mint a tizenkilenc éves mercedeses periódus. Igen, jövőre nem kevesebb mint huszadik szezonját kezdi majd a McLaren a Mercedesszel karöltve, ezzel a német gyártó a csapat történetének leghosszabb ideig szolgáló motorszállítója. Eddig egy konstruktőri címet (1998) és három egyéni bajnokságot (Häkkinen: 1998, 1999; Hamilton: 2008) nyertek együtt, közös futamgyőzelmeik száma 78, ez a jelen erőviszonyokat figyelembe véve nem valószínű, hogy egyhamar növekedni fog.