Marcel Fässler és Reinhold Joest idén, a Nürburgringen (fotó: audi-mediacenter.com)

A motorsport világa még nem ocsúdott fel az Audi Sport tegnapi bejelentéséből, miszerint idén indultak utoljára Le Mans-ban és a WEC-ben, ugyanakkor a német gyártó felvázolta, hogyan képzeli el a közeljövőt.

Ami engem jobban izgat, hogy mi lesz Reinhold Joesttel, aki legalább olyan fontos szereplője volt a sikereknek, mint Wolfgang Ullrich, vagy Ulrich Baretzky. Az Audinak már megvannak a partnerei a további sporttevékenységeihez és egyébként sem tudom elképzelni Joestöt a hosszútávú versenyzésen kívül, hiszen az elmúlt ötven évben - egy rövid kitérőt leszámítva az Opellel a DTM-ben - ezzel foglalkozott. Neve ugyanúgy összeforrt Le Mans-nal, mint a Porschéé vagy most már az Audié.

Az Audi 13 győzelméből 11-et az ő csapata szerzett, már ezzel a legsikeresebb csapattulajdonos lenne a verseny történetében, de a nyolcvanas-kilencvenes években négy alkalommal nyert Porschével is. És ezek csak a hivatalosan számító győzelmek. A Dauer nevével fémjelzett 1994-es Porsche siker sem jöhetett volna létre csapata nélkül és emberei kivették részüket a Bentley 2003-as diadalából is.

Reinhold Joest jövőre lesz 80 éves, így személyesen valószínűleg már nem vállal komoly feladatot, azt viszont nagyon érdekes lesz figyelni, hogy az az óramű pontossággal felépített gépezet, amely a nevét viseli, milyen formában fog részt venni a motorsportban.

Sokak szerint a sportkocsiversenyzés legújabb aranykorát éljük, és valóban, a hosszútávú versenyek világa egyre több néző és autógyártó figyelmét kelti fel. Ideje is volt már a feltámadásnak, mert Le Mans-ban igazi, sokszereplős versenyt utoljára a kilencvenes évek végén láthatott a nagyérdemű, a legutolsó aranykornak pedig a nyolcvanas éveket tartják, amikor a C-csoport szabályainak keretében a legtöbb nagy autógyártó kipróbálta magát a versenypályán.

Le Mans, 1982. A C-csoport első évei a Porsche totális fölényét hozták

1982-ben az FIA alapjaiban szervezte át az autósport kategóriáit. Az addig használt számokkal jelölt géposztályokat (Group 1-6) kidobták és mindössze három csoporttal helyettesítették őket. Az A-csoport a széria közeli autókat takarta és a túraautózásban és az alacsonyabb szintű raliban terjedt el. A B-csoport már jóval több módosítást engedett meg az autókon, leginkább a hírhedten zabolázhatatlan raliautókról lett ismert a kategória. A C-csoport (Group C, Gruppe C tetszés szerint behelyettesíthető) a hosszútávú versenyzésben használt prototípusokat jelentette.

Utóbbi szakágra ráfért már a vérfrissítés, a hetvenes évek második felében teljesen ellaposodott mind az európai, mind a tengerentúli szcéna a csaknem legyőzhetetlen Porsche 935 dominanciája miatt. Le Mans kivételt jelentett, mert a nyitott Group 6 prototípusok általában fölényben voltak a szériaalapú Group 5 Porschékkel szemben, de a legendás verseny közel sem vonzott annyi autógyártót, mint az ötvenes-hatvanas években. Az FIA C-csoport csaknem egyszerre került bevezetésre a nagyon hasonló amerikai IMSA GTP kategóriával, így a nyolcvanas évek elején az egész világon beköszöntött a sportkocsiversenyzés reneszánsza.