Még csak öt futam ment le az idei rali-világbajnokságból, de már elmondhatjuk, hogy három gyártó is nyert futamot. Ogier és Latvala révén a Volkswagen megnyerte az első hármat, Argentínában Paddon nyert Hyundaijal, Portugáliában pedig Kris Meeke Citroennel.

Sokáig ezen senki nem lepődött volna meg, teljesen természetes volt, hogy többen is esélyesek futamgyőzelemre a vb-n. Az elmúlt tíz évben viszont nem volt olyan év, amikor kettőnél több márka tudott volna nyerni.

Utoljára 2005-ben fordult elő, hogy három gyártó is diadalmaskodott, akkor a Citroen, a Peugeot és a Subaru versenyzői állhattak fel a dobogó legfelső fokára. Aztán a Peugeot kiszállt, a Subarura pedig nehéz évek köszöntöttek, végül ők is a távozás mellett döntöttek.

2006 és 2012 között csak a Citroen és a Ford tudott nyerni. A 2013-ban érkező Volkswagen egy lépcsőfokkal lejjebb szorított mindenkit, a Ford kiszorult a győztesek köréből. Egy évvel később már a franciák sem tudtak futamot nyerni, csak a Hyundai tudta megakadályozni, hogy a VW minden ralit megnyerjen. Tavaly megint a Citroen akadályozta meg a teljes söprést, de év végén a franciák hivatalosan kivonultak, hogy a 2017-es új versenyautójuk fejlesztésére koncentrálhassanak. Ezért is olyan nagy szám, hogy Meeke a de facto gyári csapat autójával nyerni tudott, háromra emelve a győztes gyártók számát. A világbajnokság mindenképp színesebb lett, még ha a végkimenetel nem is tartogat nagy meglepetést: valószínűleg Sébastien Ogiert és a Volkswagent az elmúlt három évhez hasonlóan senki nem tudja majd legyőzni.

Fotó: wrc.com

Hayden Paddon a ma befejeződött 2016-os Argentin-ralin megszerezte pályafutása első világbajnoki győzelmét. A 29 éves új-zélandi a verseny nagy részében a második helyen állt a magabiztosan vezető Jari-Matti Latvala mögött, de a 14. szakaszon a finn csúnyán összetörte Volkswagenjét, Paddon pedig innen már behozta az első helyen autóját. Ez Új-Zéland első világbajnoki sikere, ahogy a Hyundai idén bemutatott második generációs i20 WRC-jének is. A koreai márka összességében második győzelmét aratta.

Paddon év elején azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy második lett a havas Svéd-ralin, de aki korábban is követte pályafutását, az tudhatja, hogy egy igen tehetséges ralisról van szó, aki csak a megfelelő autóra várt, hogy a legnagyobbak közt is megmutassa tudását. 2011-ben már megnyerte a PWRC bajnokságot egy N-es Subaru Imprezával, egy évvel később negyedik lett az SWRC értékelésében egy Skoda Fabia S2000-rel, emellett háromszoros új-zélandi bajnok. A Hyundai 2014-ben szerződtette, győzelme után második helyen áll a világbajnoki pontversenyben.

Ma este a rali három klasszikus korszaka feszül egymásnak, videók alapján mindenki összehasonlíthatja a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek stílusát. Farukat dobáló, visító BDA-motoros Escortok és Ferrari V6-ossal hajtott Stratosok a hátsókerékhajtás minden szépségével, netán az irdatlan erővel hömpölygő és mindent maguk alá gyűrő B-csoportos monstrumok, esetleg a visszafogottabb A-csoportos autók, amelyek újra azt a benyomást keltették, hogy hétköznapi autókkal űzik a sportot, de közben báránybőrbe bújt farkasok voltak? Kinek melyik korszak tetszik a legjobban? Szavazzatok!

Group 4:

A tovább mögött tíz és fél perc vegytiszta B-csoportos rali, a látvány miatt is érdemes megnézni a videót, de a hang az ami igazán élvezetessé teszi. Én 2:53-ig bírtam sikítás nélkül.

Kezdődik a Monte-Carlo-rali és ezzel kezdetét veszi a 2015-ös rali-világbajnokság is.

1973-ban így kezdődött a legelső szezon:

Az egész filmről ordítanak a hetvenes évek, a vágás, a zene és természetesen az autók, mind a negyven éve letűnt időket idézik. Az az éjszakai külső kamerás felvétel, ahogyan a fényszórók vágják a kocsi előtt az utat a hóba, az zseniális, csakúgy, mint a befutó képsorai, amint bekísérjük a győztes Andruet-"Biche" párost a célba.

... Makes me want to shake hands with the whole of Finland" - szólt a kevésbé ismert, de az igazságot kiválóan látó Half Man Half Biscuit zenekar dala. Hannu Mikkola, a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb raliversenyzője számos gyártó autóját vezette, de egy valami állandó volt: minden típussal a győzelemre hajtott. 31 éves pályafutása a rali hőskorában kezdődött, ott volt a maratoni ralikon, majd a világbajnokság elindulásánál, a nyolcvanas években a kezei között formálta át a sportot a forradalmi Audi Quattro, bajnok volt a B-csoport fergetegében, és még vezette az A-csoportos gépeket is. Ezúttal az ő autói közül válogattam.

FENT: A Volvo PV544 az ötvenes évek végének, hatvanas évek elejének egyik sikertípusa volt. Elsősorban a svéd gyári pilóták, Gunnar Andersson és Tom Trana révén vált ismertté, akik Európa-bajnokságot nyertek vele, de 1963-ban a fiatal Mikkola is egy ilyen autóval kezdte pályafutását.

LENT: Első komoly sikereit a hatvanas évek végén, a Ford Escort Twin Cammel érte el (a képen valószínűleg nem ő látható, de a TC-ről nehéz jó felvételt találni). 1968 és 1970 között zsinórban háromszor nyerte meg az Ezer tó-ralit, később még négy alkalommal végzett első helyen hazája legnagyobb versenyén, ez a mai napig rekordnak számít.

Carlos Sainz pályafutása nem csak a számos rekord és a kilencvenes évek többi nagyágyújával vívott küzdelmei miatt emlékezetes, hanem a spanyol gyakori csapatváltásai okán is. A "Matador" mindig a legversenyképesebb autót kereste, de a csapatok is előszeretettel alkalmazták, hiszen minden technikából képes volt kihozni a maximumot és szinte mindig a bajnokság esélyesei között forgott a neve. Tizenegy alkalommal végzett a vb első három helyezettje között, többször, mint bárki más, ennél szemléletesebben semmi nem mutatja képességeit. Alább az ő versenyautóiból válogattam.

FENT: Sainz pályafutásában az 1987-es év hozta meg az áttörést, a Ford Sierra RS Cosworth-tal megnyerte a spanyol ralibajnokságot és bemutatkozhatott a világbajnokságon is. Három futamon indult, legjobb eredménye a Korzikán elért 7. hely volt (a képen).

LENT: '88-ban maradt a Sierránál és megvédte címét hazájában. A vb-n négy futam erejéig beülhetett a gyári autóba és minden alkalommal az 5-7. helyek valamelyikén ért célba, év végén 11. helyen zárta a bajnokságot.

A távolból egyre erősödő motorhang hallatszik. Az út két oldalán falként sorakozó tömeg lélegzetvisszafojtva mered a beláthatatlan kanyarra, ahonnan a hang forrását várják előbukkanni. A gép, melyet pilótája a határokat feszegetve próbál megzabolázni, pillanatok alatt odaér. A turbó fütyülve figyelmezteti a veszélyre az extázisba került nézőket. Az autó színes foltként, fújtatva dübörög el előttük, majd egy pillanat múlva csikorgó gumikkal eltűnik a következő kanyarban. Megint voltak olyanok, akik egy jó fotó kedvéért vagy vakmerőségüket fitogtatva az utolsó pillanatban ugrottak el a versenyautó elől. A versenyzők és a nézők tisztában vannak vele, hogy hajszálon függ a tragédia, de nem tudnak ellenállni, életük élményét élik át. Ez a B-csoportos rali.

A nyolcvanas években nehéz volt az embernek megőrizni józanságát, ha kapcsolatba került az autósporttal. A rali, a Formula-1, a hosszútávú versenyzés mind az aranykorát élte. Tombolt a turbókorszak, addig nem látott erejű és gyorsaságú autók ejtették ámulatba a közönséget. De amíg a zárt pályán köröző autók tisztes távolban zúgtak el a nézők orra előtt, addig a ralipályákon senki és semmi nem gátolta őket abban, hogy karnyújtásnyira kerüljenek a csodált pilótákhoz és autóikhoz. A rali veszélyes sport, minden autósport közül a legveszélyesebb, még szabályozott környezetben is. A B-csoport idején viszont a szervezők nem sokat adtak a biztonságra, csodával határos módon mégsem történt tragédia évekig. 1986. március 5-én azonban bekövetkezett, amitől mindenki tartott: egy elszabadult autó a nézők közé csapódott. A közegnek ideje sem volt felocsúdni, május 2-án jött az újabb csapás, a rali elveszítette legnagyobb tehetségét és navigátorát. A B-csoportnak nem volt kegyelem, az FIA betiltotta a lazán korlátozott kategóriát. De nem akarom erre a szomorú végkifejletre kihegyezni ezt az írást, hiszen a B-csoportos éra mai szemmel nézve is eszméletlen  volt, a ralisport csúcsa, egyszeri és megismételhetetlen.