Az elmúlt 12 hónapban a Toyota három fronton is jelentős sikereket könyvelhetett el.

Júniusban hosszú próbálkozás után végre sikerült győzniük a Le Mans-i 24 óráson és jelenleg is magabiztosan vezetik a hosszútávú világbajnokság (WEC) pontversenyét.

Novemberben véget ért a rali-világbajnokság (WRC), a Toyota pedig egy évvel a visszatérése után már konstruktőri világbajnoki címet ünnepelhetett. Az észt Ott Tänak az utolsó futamig esélyes volt az egyéni bajnoki címre, végül harmadikként zárt.

Tegnap pedig a Peruban rendezett Dakar-ralin is felért a csúcsra a japán márka, Nasser Al-Attiyah révén. A Toyota első győzelmét szerezte az autós kategóriában, míg a katarinak ez már a harmadik elsősége.

Egy hete a már tét nélküli ausztráliai fordulóval véget ért a 2017-es rali-világbajnokság. Ha csak a végeredményt nézzük, nem okoz komoly meglepetést, hogy Sébastien Ogier zsinórban ötödször végzett a pontvadászat élén, ám a látszat nem is állhatna messzebb a valóságtól. Kiemelkedően izgalmas és fordulatos év van mögöttünk, tekintsük át a versenyzők és a csapatok szemszögéből!

A 2017-es év rengeteg változást hozott, amelyek jelentősen hozzájárultak, hogy az utóbbi másfél évtized talán legizgalmasabb világbajnokságát láthattuk idén. Kiszállt az elmúlt négy évben nyomasztó fölénnyel bíró Volkswagen, pedig már készen állt az új Polo WRC. Az FIA új technikai szabályokat vezetett be a WRC kategóriában, melyek célja hasonló volt, mint a Forma-1-ben: erősebb, gyorsabb, látványosabb és agresszívebb versenyautók megalkotása.

Szerencsére egyik gyártó sem tudott jelentősen ellépni a többitől, úgy vághattunk neki az idénynek, hogy mind a négy márka esélyes a futamgyőzelemre. Az első négy verseny után négy különböző győztesnek örülhettünk.

A szabályalkotók megtartották a 2011 óta használt 1,6 literes sornégyes turbómotorokat, de a 33 mm-es turbószűkítő helyett 36 mm-est engedélyeztek, a 2,5 baros maximális turbónyomás megtartása mellett. Az új WRC-k teljesítménye így 300-ról 380 lóerőre nőtt, nagyjából a WTCC-ben használt TC1-es autók teljesítményének szintjére. Az autók tömegéből lecsíptek 25 kg-ot. 2010 után újra engedélyezett az aktív központi differenciálmű használata. A látványosabb megjelenésről és a fokozott leszorítóerőről a nagyobb hátsószárny, első kötény és sárvédők gondoskodnak, illetve a diffúzorra vonatkozó szabályozáson is lazítottak.

Mielőtt rátérnék a csapatokra és versenyzőkre, hadd ejtsek pár szót a konstruktőri pontversenyről. Régóta szúrta a szemem a gyártók bajnokságának pontozása, korábban már kifejtettem miért. Idén végre kidobták az elmúlt években használt rendszert, most, hogy van három teljes értékű és egy de facto gyári csapat, megint lehet rendes pontozást alkalmazni. Egy gyári csapat köteles minimum két, maximum három autót indítani minden versenyen, az év közepén ott tartottunk, hogy a hármat ki is használta minden gyártó. Konstruktőri pontot csak ők szerezhetnek, minden márkától csak a két legjobb helyezést veszik figyelembe, a privát csapatok eredményei nem számítanak a pontversenyben.

Ezek után nézzük a konstruktőröket és a versenyzőket a pontversenyben elért helyezésük sorrendjében:

Régóta foglalkoztat a svéd ralisok eltűnése a nemzetközi mezőnyből. Egykoron a svédek a nagy ellenfél finnekkel közösen uralták a rali világát, világ- és Európa-bajnokokat adtak a sportnak, napjainkban viszont nagyítóval kell keresni őket a nemzetközi sorozatokban. A svédek eltűnéséhez minden bizonnyal összetett okok vezettek, így megnyugtató magyarázatot nem tudok adni a jelenségre, de az alábbiakban megvizsgálok néhány lehetséges okot.

Bal szélen Björn Waldegard, jobbról a második Stig Blomqvist, Svédország két rali-világbajnoka. Itt 1974-ben láthatóak egy ralikrossz futam után, köztük a műfaj kiválósága, az osztrák Franz Wurz

Az ötvenes évek végétől a svédek egyre nagyobb szerepet játszottak a nemzetközi raliban. A két nagy hazai márka, a Volvo és a Saab egyaránt aktívan részt vett az autósportban és érthető módon a helyi versenyzőket preferálták. 1957-ben Erik Carlsson volt az első nem finn versenyző, aki győzni tudott az Ezer Tó Ralin. A Saab kiválósága három évvel később nyert a nagy presztízsű RAC Rally-n, ezzel kezdetét vette az északi invázió Nagy-Britanniában. Tizenöt év alatt tizennégy győzelmet arattak a svédek és a finnek. Carlsson egymaga háromszor nyert ott, közben pedig begyűjtött két elsőséget a legrangosabb versenynek számító Monte Carlo-ralin is.

A Volvo hasonlóan sikeres volt. Gunnar Andersson két, Tom Trana egy Európa-bajnoki címet nyert, ami ekkoriban a legjelentősebb cím volt, amit raliversenyző elnyerhetett (a vb csak 1973-ban indult, egyéni címet pedig először 1977-ben osztottak).

Svédország tobzódott a tehetségekben, a hatvanas évek második felében már nem csak a hazai márkáknál tűntek fel az északi pilóták, Lillebror Nasenius Opellel, Bengt Söderström egy Ford Cortina Lotusszal nyert Eb-t. Harry Källström a Lancia, Ove Andersson az Alpine-Renault, Björn Waldegard a Porsche gyári versenyzője volt, előbbi Eb-t, utóbbi kettő Montét nyert. A Saab-nál két fiatal, Stig Blomqvist és Per Eklund vette át a stafétát, a Volvo viszont a hetvenes évek elején felhagyott a ralival.

Az M-Sport Ford pilótája, Elfyn Evans nyerte a Wales-ralit, a rali-világbajnokság nagy-britanniai fordulóját. A 28 éves versenyző különösen örülhet, hiszen walesiként szó szoros értelemben véve hazai pályán diadalmaskodott. Richard Burns 2000-es győzelme óta ő az első brit ralis, aki meg tudta nyerni hazája versenyét.

Elfyn Evans / Daniel Barritt, Ford Fiesta WRC, Wales Rally GB (fotó: WRC)

Idén Evans a hetedik különböző versenyző, aki győzni tudott a világbajnokságon. Az M-Sportnál Ogier és Tänak egyaránt kétszer, a Hyundainál Neuville háromszor, a Citroënnél Meeke kétszer, a Toyotánál Latvala és Lappi egyszer végzett az élen. Tänak, Lappi és Evans idén nyert először.

Evans mögött Neuville és Ogier végzett, a francia harmadik helye pedig azt jelenti, hogy zsinórban ötödször is megnyerte a világbajnokságot. Elmondható tehát, hogy a Volkswagen kivonulása után jól döntött, amikor az M-Sporthoz szerződött. Ari Vatanen 1981-es bajnoki címe óta Ogier az első, aki Forddal világbajnok tudott lenni. A konstruktőri cím 2007 után került ismét a brit csapathoz.

fotó: wrc.com

Thierry Neuville győzött a Korzika-ralin, ezzel az idei négy világbajnoki futamon négy különböző versenyző foglalhatta el a dobogó legfelső fokát és a WRC kategória mind a négy gyártója nyert már versenyt. Monte Carlóban a címvédő Ogier és a Ford, Svédországban Latvala és a Toyota, Mexikóban Meeke és a Citroen, most pedig a belga pilóta és a Hyundai.

Már a tavalyi évad is elég jó és változatos futamokat hozott, még ha a világbajnoki címért folytatott küzdelem nem is volt izgalmas a Volkswagen fölénye miatt. A német gyártó kivonulása és az új technikai szabályok viszont úgy tűnik, jót tettek a bajnokságnak és végre sok esélyes, nyílt küzdelmet láthatunk.

A világbajnoki pontverseny élmezőnye 4 verseny után:
1. Sébastien Ogier (FRA), Ford 88 pont
2. Jari-Matti Latvala (FIN), Toyota 75 pont
3. Thierry Neuville (BEL), Hyundai 54 pont
4. Ott Tänak (EST), Ford 48 pont
5. Dani Sordo (ESP), Hyundai 47 pont

Egy aranyos videó arról, ahogy Malcolm Wilson bejelenti az M-Sport dolgozóinak, hogy 2017-re leszerződtették a négyszeres rali-világbajnok Sébastien Ogier-t.

A francia címvédő a Volkswagen meglepetésszerű kivonulása után ülés nélkül maradt, de Wilson elég gyorsan lecsapott rá. Így talán a Ford újra a világbajnoki címért harcolhat az új Fiesta WRC-vel. A csapat másik autóját az idén jól teljesítő Ott Tänak vezetheti majd.

A VW másik versenyzőjét, Jari-Matti Latvalát a Toyota szerződtette, így a négyszeres bajnok Tommi Mäkinen által vezetett finnországi központú csapat három finnel áll rajthoz jövőre. Latvala csapattársai Juho Hänninen és a Skodától távozó Esapekka Lappi lesznek.

A Hyundai változatlanul a Neuville-Paddon-Sordo csapattal áll fel és a Citroen is megtartja idei versenyzőit, Kris Meeke-et, Stéphane Lefebvre-t, Craig Breent és Khalid Al Qassimit.

A három egykori Volkswagen versenyzőből már csak az idei bronzérmes Andreas Mikkelsennek nincs csapata 2017-re.

Az ok ugyanaz mint az Audinál: a dízelbotrány árnyékában nem veszi ki jól magát, hogy évente euró tízmilliókat költenek versenysportra. A Volkswagen rali programja kivételesen sikeres volt, 2013 és 2016 között az összes egyéni és konstruktőri címet megnyerték a vb-n.

A zsinórban négy világbajnokságot nyerő Volkswagen Polo R WRC

A döntés annak fényében különös, hogy jövőre új szabályok jönnek a vb-n és a VW már gyakorlatilag elkészült az új Polo WRC-vel. A kiszállás azért is sajnálatos, mert jövőre gyári csapattal visszatér a Citroen és a Toyota, a Hyundai pedig erősebb mint valaha, így igazán izgalmasnak ígérkezik a 2017-es szezon.

Ami igazán érdekes lesz, hogy a VW három toppilótája, az elmúlt négy világbajnokságot megnyerő Sébastien Ogier, Jari-Matti Latvala és Andreas Mikkelsen mely csapatoknál találnak majd helyet. Szabaddá válásuk rendesen felkavarhatja az átigazolási piacot.

A Volkswagen döntése úgy tűnik nem érinti a Skoda programját, a csehek folytathatják szereplésüket a Fabia R5-tel a vb második vonalának számító WRC2 kategóriában. Azért azt a 2017-es Polo WRC-t szerintem sokan megnéznék akár Skoda kasztnival is...

Amióta a blog teljesen átállt a jelen autósportjáról a közel- és régmúltéra, azóta kialakultak olyan gócpontok, amelyek nagy mértékben meghatározzák, milyen témákról írok. A közelítésmód, a szemszög változhat, de a bejegyzések nagy többsége valahogyan kapcsolódik ezekhez a pontokhoz. Ezek a gócpontok az autóversenyzés végtelenül gazdag történelmének egyes korszakai, amelyek közül most összegyűjtöttem a hozzám legközelebb álló tízet. Valamelyikről már kimerítően írtam, valamelyikről még csak tervezem, de az biztos, hogy a jövőben is ezek fogják uralni a posztok többségét. Vannak meglepő hiányzók, de egy tízes listára nagyon nehéz felkerülni ilyen merítési lehetőség mellett...

10. WSC, a háború utáni fellendülés (1953-59)

A II. világháború után időbe telt, míg Európában magára talált az autóversenyzés. 1950-ben elindult a Forma-1-es világbajnokság, de sokkal több autógyártó figyelmét vonzották a hosszútávú versenyek és a három évvel később induló sportautó világbajnokság (WSC). Ferrari, Jaguar, Mercedes-Benz, Aston Martin, Porsche, Alfa Romeo, Maserati, Lancia csak, hogy a legjelentősebbeket említsem. Ma már elképzelhetetlennek tűnik, de a legnagyobb presztízsű versenyeket Le Mans-ban, Sebringben, a Targa Florión futották, nem a Grand Prix futamokon. A sport extrém veszélyes volt, az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa egy időre vissza is vetette a lelkesedést, de a fejlődést nem lehetett már megállítani, az évtized végére a motorsport visszatalált a régi ösvényre. A Ferrari ekkor, ezeken a versenyeken alapozta meg máig tartó hírnevét.

Még csak öt futam ment le az idei rali-világbajnokságból, de már elmondhatjuk, hogy három gyártó is nyert futamot. Ogier és Latvala révén a Volkswagen megnyerte az első hármat, Argentínában Paddon nyert Hyundaijal, Portugáliában pedig Kris Meeke Citroennel.

Sokáig ezen senki nem lepődött volna meg, teljesen természetes volt, hogy többen is esélyesek futamgyőzelemre a vb-n. Az elmúlt tíz évben viszont nem volt olyan év, amikor kettőnél több márka tudott volna nyerni.

Utoljára 2005-ben fordult elő, hogy három gyártó is diadalmaskodott, akkor a Citroen, a Peugeot és a Subaru versenyzői állhattak fel a dobogó legfelső fokára. Aztán a Peugeot kiszállt, a Subarura pedig nehéz évek köszöntöttek, végül ők is a távozás mellett döntöttek.

2006 és 2012 között csak a Citroen és a Ford tudott nyerni. A 2013-ban érkező Volkswagen egy lépcsőfokkal lejjebb szorított mindenkit, a Ford kiszorult a győztesek köréből. Egy évvel később már a franciák sem tudtak futamot nyerni, csak a Hyundai tudta megakadályozni, hogy a VW minden ralit megnyerjen. Tavaly megint a Citroen akadályozta meg a teljes söprést, de év végén a franciák hivatalosan kivonultak, hogy a 2017-es új versenyautójuk fejlesztésére koncentrálhassanak. Ezért is olyan nagy szám, hogy Meeke a de facto gyári csapat autójával nyerni tudott, háromra emelve a győztes gyártók számát. A világbajnokság mindenképp színesebb lett, még ha a végkimenetel nem is tartogat nagy meglepetést: valószínűleg Sébastien Ogiert és a Volkswagent az elmúlt három évhez hasonlóan senki nem tudja majd legyőzni.

Fotó: wrc.com

Hayden Paddon a ma befejeződött 2016-os Argentin-ralin megszerezte pályafutása első világbajnoki győzelmét. A 29 éves új-zélandi a verseny nagy részében a második helyen állt a magabiztosan vezető Jari-Matti Latvala mögött, de a 14. szakaszon a finn csúnyán összetörte Volkswagenjét, Paddon pedig innen már behozta az első helyen autóját. Ez Új-Zéland első világbajnoki sikere, ahogy a Hyundai idén bemutatott második generációs i20 WRC-jének is. A koreai márka összességében második győzelmét aratta.

Paddon év elején azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy második lett a havas Svéd-ralin, de aki korábban is követte pályafutását, az tudhatja, hogy egy igen tehetséges ralisról van szó, aki csak a megfelelő autóra várt, hogy a legnagyobbak közt is megmutassa tudását. 2011-ben már megnyerte a PWRC bajnokságot egy N-es Subaru Imprezával, egy évvel később negyedik lett az SWRC értékelésében egy Skoda Fabia S2000-rel, emellett háromszoros új-zélandi bajnok. A Hyundai 2014-ben szerződtette, győzelme után második helyen áll a világbajnoki pontversenyben.