Egy hete a már tét nélküli ausztráliai fordulóval véget ért a 2017-es rali-világbajnokság. Ha csak a végeredményt nézzük, nem okoz komoly meglepetést, hogy Sébastien Ogier zsinórban ötödször végzett a pontvadászat élén, ám a látszat nem is állhatna messzebb a valóságtól. Kiemelkedően izgalmas és fordulatos év van mögöttünk, tekintsük át a versenyzők és a csapatok szemszögéből!

A 2017-es év rengeteg változást hozott, amelyek jelentősen hozzájárultak, hogy az utóbbi másfél évtized talán legizgalmasabb világbajnokságát láthattuk idén. Kiszállt az elmúlt négy évben nyomasztó fölénnyel bíró Volkswagen, pedig már készen állt az új Polo WRC. Az FIA új technikai szabályokat vezetett be a WRC kategóriában, melyek célja hasonló volt, mint a Forma-1-ben: erősebb, gyorsabb, látványosabb és agresszívebb versenyautók megalkotása.

Szerencsére egyik gyártó sem tudott jelentősen ellépni a többitől, úgy vághattunk neki az idénynek, hogy mind a négy márka esélyes a futamgyőzelemre. Az első négy verseny után négy különböző győztesnek örülhettünk.

A szabályalkotók megtartották a 2011 óta használt 1,6 literes sornégyes turbómotorokat, de a 33 mm-es turbószűkítő helyett 36 mm-est engedélyeztek, a 2,5 baros maximális turbónyomás megtartása mellett. Az új WRC-k teljesítménye így 300-ról 380 lóerőre nőtt, nagyjából a WTCC-ben használt TC1-es autók teljesítményének szintjére. Az autók tömegéből lecsíptek 25 kg-ot. 2010 után újra engedélyezett az aktív központi differenciálmű használata. A látványosabb megjelenésről és a fokozott leszorítóerőről a nagyobb hátsószárny, első kötény és sárvédők gondoskodnak, illetve a diffúzorra vonatkozó szabályozáson is lazítottak.

Mielőtt rátérnék a csapatokra és versenyzőkre, hadd ejtsek pár szót a konstruktőri pontversenyről. Régóta szúrta a szemem a gyártók bajnokságának pontozása, korábban már kifejtettem miért. Idén végre kidobták az elmúlt években használt rendszert, most, hogy van három teljes értékű és egy de facto gyári csapat, megint lehet rendes pontozást alkalmazni. Egy gyári csapat köteles minimum két, maximum három autót indítani minden versenyen, az év közepén ott tartottunk, hogy a hármat ki is használta minden gyártó. Konstruktőri pontot csak ők szerezhetnek, minden márkától csak a két legjobb helyezést veszik figyelembe, a privát csapatok eredményei nem számítanak a pontversenyben.

Ezek után nézzük a konstruktőröket és a versenyzőket a pontversenyben elért helyezésük sorrendjében:

1. M-Sport (Ford)

Az M-Sport 2013 óta nem élvezheti a Ford gyári támogatását, így először kellett egyedül belefognia egy teljesen új versenyautó fejlesztésébe. A legújabb Fiestán alapuló autót nevében csak az RS jelzés elhagyása különbözteti meg elődjétől, a műszaki tartalom viszont jelentősen megújult. A legnagyobb erősítést mégis a négyszeres világbajnok Sébastien Ogier megszerzése jelentette, mellette megtartották a tavaly jól teljesítő Ott Tänakot és a 2016-ban a csapat R5-ös autóját vezető Elfyn Evans-t. A legnagyobb kérdés az volt, képes-e a brit csapat visszatérni a győzelmi ösvényre azután, hogy utoljára 2012-ben nyert futamot és képes lesz-e lehetőséget adni Ogier-nek az újabb címvédésre. Nos, már Monte Carlóban csattanós választ kaptunk a kérdéseinkre. Ogier és Tänak két-két, Evans egy győzelemig jutott a Fiestával, az észt és a walesi is idén nyert először. A Ford nyerte a legtöbb futamot, de volt jó pár alkalom, amikor a Hyundai gyorsabbnak tűnt. A megbízhatóan teljesítő pilóták és autó révén viszont hosszú várakozás után újra a Fordé lett mindkét bajnoki cím. A 2018-as év szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy a fejlesztésben tartani tudják-e a lépést a gyári csapatokkal.
Az M-Sport mérlege: 5 győzelem, 19 dobogó, 81 szakaszgyőzelem, 428 pont

2. Hyundai

A németországi bázisú Hyundai Motorsport 2016 óta használja a második generációs i20-at, de az új szabályok szerint készült autóhoz a sportosabb háromajtós karosszériát választották, innen az ambiciózus Coupe elnevezés. Az új autó roppant ütőképesnek bizonyult, a tavalyi két győzelmet idén sikerült megduplázni, de az előző szezonban kiválóan teljesítő három pilótájukból ezúttal csak Thierry Neuville tudott igazán felnőni a feladathoz. A szezon végére szerződtették a nagy tehetségnek tartott Andreas Mikkelsent, így a döntőnek bizonyuló brit versenyre négy autót tudtak kiállítani. Ha a norvég jövőre tudja hozni a szezonzárón mutatott teljesítményét, akkor 2018-ban akár két pilótával is versenyben lehetnek a bajnoki címért, a céljuk pedig most már nem is lehet más, mint a világbajnokság megnyerése.
A Hyundai mérlege: 4 győzelem, 12 dobogó, 88 szakaszgyőzelem, 345 pont

3. Toyota

Az idei év egyik legörvendetesebb fejleménye volt, hogy a Toyota 1999 után újra gyári alakulattal nevezett a vb-re. A csapat ezúttal viszont nem Németországban székel, hanem Finnországban, vezetője pedig a négyszeres világbajnok Tommi Mäkinen. Az erős északi kötődés miatt érthető volt, hogy három finnt szerződtettek az új Yaris WRC vezetésére, a csapatnak sokat tesztelő Juho Hänninent, a VW kiszállása után szabaddá váló Latvalát és a hatalmas ígéretnek tűnő Esapekka Lappit. Az év álomszerűen kezdődött számukra, Latvala második volt Monte Carlóban, Svédországban pedig győzni is tudott, ezután rövid ideig vezette a pontversenyt. A további futamokon már nem tűnt olyan erősnek a Yaris, legközelebb Finnországban nyílt lehetőségük a győzelemre. Rengeteget teszteltek a Jyväskylä környéki utakon, ez meg is látszott a dominanciájukon. Az idei Finn-rali a régi időket idézte, a három toyotás az ifjú Suninennel (és Evans-szel) kiegészülve küzdött a győzelemért. Latvala egy elektronikai hiba miatt az élről esett ki, de Lappi megmentette a finnek becsületét és nyert. A Toyota első éve jól sikerült, de a második sokszor nehezebb, érdekes lesz figyelni fejlődésüket 2018-ban is.
A Toyota mérlege: 2 győzelem, 5 dobogó, 49 szakaszgyőzelem, 251 pont

4. Citroën

A franciák nem nagyon találják a fonalat, amióta Sébastien Loeb visszavonult. Tavaly hivatalosan nem is indultak gyári csapattal, Kris Meeke így is nyert két futamot. Idén is az északírre hárult a világbajnoki hadjárat vezetése, de a C3 WRC sebessége és megbízhatósága sem volt elégséges ahhoz, hogy a bajnoki címért küzdhessen. A két győzelem idén is összejött, de ezek annyira kivételes esetek voltak, hogy e két alkalmat leszámítva nem tudott a dobogó közelébe kerülni, ahogy Breen és Lefebvre sem. A szezon közepén sikerült megszerezniük a parkolópályán lévő Mikkelsent, aki Németországban hozott is egy második helyet, de hamar elengedték a Hyundaihoz. Véleményem szerint ez volt az idei év legnagyobb baklövése. A norvéggal hosszabb távra szert tehettek volna egy stabil élmenőre, ehelyett most a 43 éves Loeb-öt kénytelenek fűzni, hogy térjen vissza. Idén még csak tesztfeladatokat vállalt, 2018-ban viszont versenyzőként is visszatér, még ha nem is minden futamra.
A Citroën mérlege: 2 győzelem, 3 dobogó, 24 szakaszgyőzelem, 218 pont

1. Sébastien Ogier (33), Ford Fiesta WRC

Ogier sokat kockáztatott, mikor a Volkswagen kivonulása után kényszerűségből új csapat után kellett néznie és az M-Sportot választotta, a hazardírozás viszont kifizetődött. A Fiesta gyors volt, még ha időnként nem is olyan gyors, mint a Hyundai i20, de ami még fontosabb, megbízható volt és egyszer sem hagyta cserben Ogier-t. Mindössze egy versenyt nem fejezett be, a Finn-ralit, miután félrehallott egy üzenetet navigátorától és a fák közé csúszott. Az autó javítható állapotban maradt, de Julien Ingrassia egészségi állapota miatt a verseny feladása mellett döntöttek. Ezzel el is vesztették a régóta őrzött első helyet a pontversenyben, igaz rögtön a következő futamon visszavették Neuville-éktől. Ogier idei évét sokkal jobban jellemzi, hogy mindössze két futamot tudott nyerni (Monte Carlo és Portugália), ezzel Richard Burns 2001-es sikere óta ő az első, aki úgy lett világbajnok, hogy nem ő nyerte a legtöbb versenyt. A nyers tempó helyett a megbízhatóság és kiegyensúlyozottság döntött, ebben pedig még mindig nincs párja az immáron ötszörös világbajnok franciának. Négy év volkswagenes tarolás után úgy nyert, hogy nem volt óriási technikai fölénye, így vélhetően különösen becses számára ez a siker. Azt viszont még nem jelentette be, hogy jövőre mit csinál, visszavonul vagy folytatja az M-Sporttal? A visszatérést a Citroënhez mindenesetre kizárta, a másik két gyári csapatban pedig már nincs szabad hely.
Ogier mérlege: 13 rajt, 2 győzelem, 9 dobogó, 22 szakaszgyőzelem, 232 pont

2. Thierry Neuville (29), Hyundai i20 Coupe WRC

A belga egyedüliként minden versenyen tudott szakaszt nyerni, összesen 54-et, ez pont annyi, mint a rangsorban a második helyen holtversenyben álló Tänak és Evans részsikereinek száma együttvéve. Pusztítóan gyors volt a legtöbb helyszínen, időnként túlságosan is. Négy futamot zárt a pontszerző helyeken kívül, ez pedig egy olyan kimagaslóan stabil ellenfél ellen, mint Ogier, megbosszulja magát. Monte Carlóban és Svédországban egyaránt az élről dobta el a Hyundait, míg két aszfaltos helyszínen, Németországban és a Katalán-ralin a futómű tört el alatta. A maradék kilenc alkalomból nyolcszor dobogón zárt, négyszer nyert is, de ez is kevésnek bizonyult. Neuville jelenleg a világbajnoki mezőny leggyorsabb pilótája, ha a Hyundai jövőre kellően gyors és megbízható autót ad alá, megszerezheti első bajnoki címét.
Neuville mérlege: 13 rajt, 4 győzelem, 8 dobogó, 54 szakaszgyőzelem, 208 pont

3. Ott Tänak (30), Ford Fiesta WRC

Harminc éves korára az észt végre odaért a vb élmezőnyébe. Tavaly is nagyon stabilan ment, Lengyelországban pedig megszerezhette volna első győzelmét, ha az utolsó előtti szakaszon nem kap defektet. Idén még rátett egy hatalmas lapáttal és Szardínián végre meg is született első győzelme, amit hamarosan követett a második Németországban. Időnként gyorsabb volt világbajnok csapattársánál és kiegyensúlyozottság tekintetében is ott volt a közelében. Egyedül Korzikán nem tudott szakaszt nyerni, ami jól mutatja, hogy minden körülmény között képes a legmagasabb szinten teljesíteni, de még gyorsulnia kell, hogy igazán esélye legyen a bajnoki címre. 2018-ra a Toyotához szerződött, ami ésszerű döntésnek tűnik annak fényében, hogy a Yaris WRC-ben még bőven lehet tartalék, de ha ki akar lépni a vízhordó szerepkörből, akkor kőkemény küzdelemre kell számítania a finnekkel szemben
Tänak mérlege: 13 rajt, 2 győzelem, 7 dobogó, 27 szakaszgyőzelem, 191 pont

4. Jari-Matti Latvala (32), Toyota Yaris WRC

Latvala végre tiszta lappal, egyértelmű első számúként kezdhette az évet a visszatérő Toyotánál azután, hogy a Volkswagennél négy évet töltött Ogier árnyékában. A Montén meglepetésre második hellyel kezdett, Svédországban pedig még eggyel feljebb tudott lépni a dobogón, vezette is a pontversenyt. Ezek után a helyére került a Toyota, Latvala pedig szorgalmasan gyűjtögette a pontokat az idény első felében. Szardínián ismét második lett, a következő két futamon viszont műszaki hiba miatt kiesett, hazai versenyén ráadásul az élről. Nagyjából ekkor mondhatott végleg búcsút bajnoki reményeinek. Három felejthető futam után a szezonzárón ismét befuthatott volna másodikként, de a legutolsó szakaszon a fák közé csapta a Toyotát. Jövőre marad a finn-japán gárdánál, de az idilli első évnek vége. A második szezonban nőnek az elvárások a csapattal szemben, fiatalabb csapattársai pedig sok kellemetlen pillanatot okozhatnak a bohém finnek.
Latvala mérlege: 13 rajt, 1 győzelem, 3 dobogó, 26 szakaszgyőzelem, 136 pont

5. Elfyn Evans (28), Ford Fiesta WRC

A WRC Akadémia 2012-es győztese két évet már lehúzott a legmagasabb kategóriában, de tavaly visszakerült az M-Sport WRC-2-es csapatához, ahol az R5-ös Fiestával harmadikként zárta a kategória pontversenyét. Idén harmadik számúként visszatérhetett a WRC-k közé és meghálálta a bizalmat. Az ötödik versenyig kellett várni, hogy igazán nagyot villanjon, Argentínában az utolsó szakaszig úgy tűnt, hogy nyerni fog, de a rohamozó Neuville nyomása alatt megrogyott, az utolsó pillanatban hibázott és a belga elhappolta a győzelmet. Finnországban ő volt az egyetlen, aki tartani tudta a tempót a finnekkel, újra második lett, hazai versenyén, Walesben pedig ellentmondást nem tűrően gyalulta le a mezőnyt. A többi versenyen egyenletesen gyűjtötte a pontokat, mindössze kétszer nem zárt a top10-ben, így év végén közel került a negyedik helyhez is. A jövő évre még nincs szerződése, de nem látom okát, miért ne maradhatna az M-Sportnál.
Evans mérlege: 13 rajt, 1 győzelem, 3 dobogó, 27 szakaszgyőzelem, 128 pont

6. Dani Sordo (34), Hyundai i20 Coupe WRC

A mezőny szürke eminenciása évek óta észrevétlenül teszi a dolgát, de fontos pontokat szerez csapatának. Tavalyi két második helyét és összetettbeli ötödik helyét idén két harmadik helyre és a hatodik pozícióra cserélte, de kiegyensúlyozottsága a régi maradt. A szezonzáróra nem nevezte a Hyundai, előtte viszont tizenkét futamon mindig szerzett pontot, még ha háromszor ez csak a Power Stage-nek köszönhetően alakult is így. Németországban talán nyerhetett volna, a tempója megvolt, de az első napon összetörte autóját, így hamar kiírta magát az esélyesek közül. A Hyundai 2018-ban is számít rá.
Sordo mérlege: 12 rajt, 2 dobogó, 15 szakaszgyőzelem, 95 pont

7. Kris Meeke (38), Citroën C3 WRC

Meeke szezonja erősen felemásra sikerült, öt versenyt kellett feladnia részben hibái, részben műszaki problémák miatt. Lengyelországra nem is nevezte a csapata, ráfért egy kis pihenő zsinórban négy nullázás után. Amikor viszont a Citroënnek megvolt a tempója, hogy a győzelemért harcolhasson, az északír bizonyította, hogy méltó az első számú pozícióra a csapatban. Megnyerte a Mexikó- és a Katalán-ralit, de ez is kevés volt, hogy beleszólhasson a bajnoki címért folyó küzdelembe. Egyelőre ő az egyetlen biztos pont a franciák 2018-as felállásában.
Meeke mérlege: 12 rajt, 2 győzelem, 2 dobogó, 19 szakaszgyőzelem, 77 pont

8. Hayden Paddon (30), Hyundai i20 Coupe WRC

Paddon küzdelmes évet tudhat maga mögött. Az évadnyitón rögtön az első szakaszon kicsúszott és olyan szerencsétlenül talált el egy tiltott zónában álló nézőt, hogy az belehalt sérüléseibe. Az elhunyt tiszteletére a Hyundai visszavonta Paddonék autóját. A következő négy futamon rendre a pontszerzők között zárt. Ezt követően navigátort váltott, John Kennard helyett a továbbiakban Sebastian Marshall olvasta neki az itinert. A következő négy futamból mindössze egyet tudott befejezni, azt viszont az idei legjobb eredményével: Lengyelországban második lett. Közel sem volt olyan jó formában mint tavaly és amikor a spanyol futamra a csapat leszerződtette Andreas Mikkelsent, akkor Paddon volt az, aki a kispadra került. Az utolsó két futamra visszatért és a szezonzárón újra dobogóra állhatott, de azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki a tavalyi bajnoki negyedik helye után többet várt az új-zélanditól. Jövőre maradhat a Hyundainál, de gyaníthatóan nem kap majd lehetőséget minden futamon.
Paddon mérlege: 12 rajt, 2 dobogó, 11 szakaszgyőzelem, 74 pont

9. Juho Hänninen (36), Toyota Yaris WRC

Az egykori Európa-bajnok veterán kézenfekvő választásnak tűnt az egyik Yaris WRC-re, hiszen rengeteget tesztelte az autót, ennek ellenére döcögősen indult az idénye. Az év közepén már rendszeres pontszerzőnek számított, hazai versenyén pedig végre a dobogóért harcolhatott, végül harmadik lett. Ezt követte két erős negyedik hely a német és a spanyol futamon. Az év egy nullázással zárult számára, Wales-ben, mivel Ausztráliába már csak két autót vitt el a Toyota és a három finn közül ő nem kapott lehetőséget. Úgy tűnik, jövőre sem fog, hiszen Ott Tänak érkezik a helyére.
Hänninen mérlege: 12 rajt, 1 dobogó, 7 szakaszgyőzelem, 71 pont

10. Craig Breen (27), Citroën DS3 WRC, Citroën C3 WRC

Az év nagy részében Breen képviselte a konzisztenciát a Citroënnél, amíg Meeke hullámvasútozott, addig ő szorgalmasan gyűjtögette a pontokat és sokáig ő állt a legelőkelőbb helyen a pontversenyben a francia istálló versenyzői közül. Hatszor zárt a pontszerzők között, mindannyiszor ötödik lett. A négy új típus közül a C3 WRC tűnt a legkevésbé ütőképesnek egész évben, de ahogy Meeke bizonyította, képes volt bravúrgyőzelmekre. Ennek fényében Breen két szakaszgyőzelme nem tűnik túl veretesnek. Év elején még csak két C3-ast tudott rajthoz állítani a Citroën, így Monte Carlóban a régi DS3-mal kellett indulnia. 2018-ra még nincs szerződése.
Breen mérlege: 11 rajt, 2 szakaszgyőzelem, 64 pont

11. Esapekka Lappi (26), Toyota Yaris WRC

Finnország új reménysége nem sokáig teketóriázott, hogy megvillantsa kivételes tehetségét. Azután, hogy 2014-ben az Eb-t, tavaly pedig a WRC-2 értékelését megnyerte a Skodával, idén végre egy WRC-vel is lehetőséget kapott a Toyota csapatában. Az első öt futamot ki kellett hagynia, mert még nem készült el a harmadik Yaris, de Portugáliában rögtön pontot szerzett, a következő futamon, Szardínián pedig már negyedik lett, úgy, hogy ő nyerte a legtöbb szakaszt. Két ralival később, Finnországban megszerezte első győzelmét. Négy futam. Ennyi kellett Lappinak, hogy berobbanjon a világ élvonalába. Tavaly olvastam egy cikket, ami azt vetítette előre, hogy Lappi lesz a következő finn bajnok. Az író azzal indokolta jóslatát, hogy habár Hirvonen és Latvala is roppant gyorsak (voltak) időnként, de hiányzik belőlük az a "gyilkos ösztön", ami a régi finnekben megvolt és megvan Lappiban is. Hogy világbajnok lesz-e, az még a jövő zenéje, az viszont biztos, hogy új színt vitt az amúgy sem unalmas idénybe, jövőre pedig tovább emelheti a lécet a Toyota versenyzőjeként.
Lappi mérlege: 8 rajt, 1 győzelem, 1 dobogó, 16 szakaszgyőzelem, 62 pont

12. Andreas Mikkelsen (28), Skoda Fabia R5, Citroën C3 WRC, Hyundai i20 Coupe WRC

A háromszoros futamgyőztes norvég volt az egyetlen versenyző a Volkswagen csapatából, aki nem kapott WRC szerződést a szezon kezdetéig, ezzel valószínűleg az első számú jelöltté lépett elő bármelyik csapat listáján, amelynek beugró pilótára volt szüksége. Három futamon a Skodától kapott lehetőséget és kétszer az abszolút hetedik helyre hozta be az R5-ös Fabiát. Az év közepén végre szerződtette a nyűglődő Citroën, Mikkelsen egy 8. és egy 9. hellyel nyitott, Németországban pedig egy második hellyel emlékeztetett mindenkit, hogy hiba volt kihagyni a játékból. A Hyundai le is csapott rá és a következő futamon már náluk indult. A Katalán-ralit vezette is, de amikor murváról aszfaltra értek, visszacsúszott. Egy vezetői hiba miatt végül nem szerzett pontot, de Wales-ben gyorsan feledtette a betlit egy negyedik hellyel. A szezonzáró Ausztrál-ralin sokáig vezetett, mígnem dupla defektet kapott, de mivel csak egy pótkereke volt, jelentősen visszaesett és nem maradt esélye a dobogóra. Mindenesetre a Hyundai nagy boltot csinált vele, jövőre Neuville mellett lesz még egy roppant gyors pilótájuk.
Mikkelsen mérlege: 9 rajt, 1 dobogó, 10 szakaszgyőzelem, 54 pont, 2 kategóriagyőzelem WRC-2-ben

13. Stéphane Lefebvre (25), Citroën C3 WRC, Citroën DS3 WRC

Monte Carlóban Meeke mellett ő vezethette a másik C3 WRC-t és az új autóval szakaszt is tudott nyerni. Nem sikerült megismételnie a tavalyi bravúros ötödik helyét, de így is pontot szerzett (9. lett). Svédországban még vissza kellett térnie a DS3 WRC-hez, de ez sem akadályozta meg pontjainak gyarapításában (8. hely). A harmadik versenytől már végleg megkapta a C3-at, de egy időre megtört a lendülete és a Citroën nem is indtotta minden futamon. Az év csúcspontja az ötödik hely volt Lengyelországban, ezt egy hatodik hely követte Spanyolországban, de ez volt az utolsó alkalom, hogy a top10-ben végzett. Még rengeteg rutinra van szüksége, kérdés, megkapja-e továbbra is a lehetőséget a Citroëntől?
Lefebvre mérlege: 8 rajt, 1 szakaszgyőzelem, 30 pont

14. Teemu Suninen (23), Ford Fiesta R5, Ford Fiesta WRC

Suninen a Future Rally Star of Finland program keretében debütálhatott a vb-n 2014-ben, hazája versenyén. Azóta főleg az Orecánál versenyzett alsóbb kategóriákban, tavaly második lett a WRC-2 értékelésében. Idén lecsapott rá az M-Sport és elsősorban most is a második vonalban indították egy Fiesta R5-tel (harmadik lett WRC-2-ben), de két futam erejéig lehetőséget kapott egy WRC-vel is. Ő pedig élt is a lehetőséggel, Lengyelországban hatodik, Finnországban pedig toyotás honfitársaival a dobogós helyekért harcolva negyedik lett. Lehet, hogy a finnek tényleg megtalálták a jövő ralisztárját? Gyári WRC szerződést még nem kapott 2018-ra, de senki ne lepődjön meg, ha ismét feltűnik a topkategóriában.
Suninen mérlege: 8 rajt, 4 szakaszgyőzelem, 29 pont, 1 kategóriagyőzelem WRC-2-ben

15. Mads Østberg (30), Ford Fiesta WRC

2012-es győzelme után évekig élvezte hol az M-Sport, hol a Citroën bizalmát, de nem sikerült újra nyernie és a varázs szépen lassan elmúlt körülötte. Idén nyolcszor kapott lehetőséget az M-Sporttól egy Fiesta WRC-vel, de Suninenhez hasonlóan csak kiegészítő emberként, vagyis helyezése után a csapat nem kaphatott pontot a gyártók bajnokságában. Elég stabil pontszerzőnek bizonyult, legjobb eredménye egy ötödik hely volt Spanyolországban, de semmi extrát nem láthattunk tőle.
Østberg mérlege: 8 rajt, 1 szakaszgyőzelem, 29 pont

16. Jan Kopecky (35), Skoda Fabia R5

A cseh már régi motoros és a Skoda gyári csapatának régóta alapembere. Idén öt futamon kapott lehetőséget és háromszor be is hozta a top10-be az R5-ös Fabiát, az igazi bravúr viszont a Német-rali legelején elért szakaszgyőzelme volt. Alsóbb kategóriás autóval a WRC-k ellenében, ha nem tévedek utoljára Ogier tudott szakaszt nyerni a vb-n, még 2012-ben. Persze fel lehet hozni, hogy ez egy mindössze 2 km-es szuperspeciálon történt, de még így is csodaszámba megy az ilyen siker.
Kopecky mérlege: 5 rajt, 1 szakaszgyőzelem, 7 pont, 1 kategóriagyőzelem WRC-2-ben

17. Pontus Tidemand (26), Skoda Fabia R5

A fiatal svéd volt a Skoda húzóembere idén, magabiztosan nyerte a WRC-2 pontversenyét. Ezután már tényleg csak a gyári WRC szerződés jelent előrelépést, bízom benne, hogy megkapja a lehetőséget. Az M-Sportnál és a Citroënnél van még szabad hely, a franciákra rá is férne egy ilyen kaliberű tehetség, azután, hogy Mikkelsent hagyták kicsúszni a markukból.
Tidemand mérlege: 7 rajt, 4 pont, 5 kategóriagyőzelem és bajnoki cím WRC-2-ben

A végére néhány érdekesség a statisztika szerelmeseinek:

- Az idei évet megelőzően a Ford utoljára 2012-ben nyert futamot, 2007-ben konstruktőri bajnokságot és 1981-ben, Ari Vatanennel egyéni bajnokságot.

- Négy gyártó tudott futamot nyerni. Ez utoljára 2004-ben fordult elő, amikor a Citroën és a Ford mellett a Subaru és a Peugeot nyert legalább egy versenyt. A rekord egyébként hét, négy alkalommal is előfordult (1973, 1976, 1980, 1981), hogy ennyi autógyártó világbajnoki futamot tudott nyerni.

- A tizenhárom futamon hét különböző pilóta pezsgőzhetett a dobogó legfelső fokán, hasonlóra utoljára 2002-ben került sor. A rekord ebben a vonatkozásban kilenc, 1973-ban, 1977-ben, 1980-ban és 1981-ben is ennyien nyertek vb-futamot.

- Sébastien Ogier a kilencedik ralis, aki úgy végzett a pontverseny élén, hogy nem ő nyerte a legtöbb futamot az adott évben. Ez utoljára Richard Burns-nek sikerült 2001-ben, ő mindössze egy győzelemmel lett világbajnok.

- Jari-Matti Latvala 2008 óta minden évben nyert legalább egy futamot. Tíz éves sorozata a második leghosszabb a vb történetében, az első helyen természetesen Sébastien Loeb áll zsinórban tizenkét évvel.

- Idén három új győztest avattak, Ott Tänak, Esapekka Lappi és Elfyn Evans is először nyert a vb-n. Ilyen sok "első bálozó" utoljára az 1993-as szezonban volt, akkor Francois Delecour, Colin McRae és Gianfranco Cunico iratkozhatott fel a  futamgyőztesek listájára.

- Ott Tänak a második észt, aki vb-futamot tudott nyerni, neves elődje, Markko Märtin öt győzelemig jutott 2003-2004-ben.

- Elfyn Evans csapattársaitól eltérően nem Michelin, hanem DMACK gumikat használt idén. Walesi győzelme egyben a brit gyártó első világbajnoki sikere is volt.