Egy hete a már tét nélküli ausztráliai fordulóval véget ért a 2017-es rali-világbajnokság. Ha csak a végeredményt nézzük, nem okoz komoly meglepetést, hogy Sébastien Ogier zsinórban ötödször végzett a pontvadászat élén, ám a látszat nem is állhatna messzebb a valóságtól. Kiemelkedően izgalmas és fordulatos év van mögöttünk, tekintsük át a versenyzők és a csapatok szemszögéből!

A 2017-es év rengeteg változást hozott, amelyek jelentősen hozzájárultak, hogy az utóbbi másfél évtized talán legizgalmasabb világbajnokságát láthattuk idén. Kiszállt az elmúlt négy évben nyomasztó fölénnyel bíró Volkswagen, pedig már készen állt az új Polo WRC. Az FIA új technikai szabályokat vezetett be a WRC kategóriában, melyek célja hasonló volt, mint a Forma-1-ben: erősebb, gyorsabb, látványosabb és agresszívebb versenyautók megalkotása.

Szerencsére egyik gyártó sem tudott jelentősen ellépni a többitől, úgy vághattunk neki az idénynek, hogy mind a négy márka esélyes a futamgyőzelemre. Az első négy verseny után négy különböző győztesnek örülhettünk.

A szabályalkotók megtartották a 2011 óta használt 1,6 literes sornégyes turbómotorokat, de a 33 mm-es turbószűkítő helyett 36 mm-est engedélyeztek, a 2,5 baros maximális turbónyomás megtartása mellett. Az új WRC-k teljesítménye így 300-ról 380 lóerőre nőtt, nagyjából a WTCC-ben használt TC1-es autók teljesítményének szintjére. Az autók tömegéből lecsíptek 25 kg-ot. 2010 után újra engedélyezett az aktív központi differenciálmű használata. A látványosabb megjelenésről és a fokozott leszorítóerőről a nagyobb hátsószárny, első kötény és sárvédők gondoskodnak, illetve a diffúzorra vonatkozó szabályozáson is lazítottak.

Mielőtt rátérnék a csapatokra és versenyzőkre, hadd ejtsek pár szót a konstruktőri pontversenyről. Régóta szúrta a szemem a gyártók bajnokságának pontozása, korábban már kifejtettem miért. Idén végre kidobták az elmúlt években használt rendszert, most, hogy van három teljes értékű és egy de facto gyári csapat, megint lehet rendes pontozást alkalmazni. Egy gyári csapat köteles minimum két, maximum három autót indítani minden versenyen, az év közepén ott tartottunk, hogy a hármat ki is használta minden gyártó. Konstruktőri pontot csak ők szerezhetnek, minden márkától csak a két legjobb helyezést veszik figyelembe, a privát csapatok eredményei nem számítanak a pontversenyben.

Ezek után nézzük a konstruktőröket és a versenyzőket a pontversenyben elért helyezésük sorrendjében:

Az M-Sport Ford pilótája, Elfyn Evans nyerte a Wales-ralit, a rali-világbajnokság nagy-britanniai fordulóját. A 28 éves versenyző különösen örülhet, hiszen walesiként szó szoros értelemben véve hazai pályán diadalmaskodott. Richard Burns 2000-es győzelme óta ő az első brit ralis, aki meg tudta nyerni hazája versenyét.

Elfyn Evans / Daniel Barritt, Ford Fiesta WRC, Wales Rally GB (fotó: WRC)

Idén Evans a hetedik különböző versenyző, aki győzni tudott a világbajnokságon. Az M-Sportnál Ogier és Tänak egyaránt kétszer, a Hyundainál Neuville háromszor, a Citroënnél Meeke kétszer, a Toyotánál Latvala és Lappi egyszer végzett az élen. Tänak, Lappi és Evans idén nyert először.

Evans mögött Neuville és Ogier végzett, a francia harmadik helye pedig azt jelenti, hogy zsinórban ötödször is megnyerte a világbajnokságot. Elmondható tehát, hogy a Volkswagen kivonulása után jól döntött, amikor az M-Sporthoz szerződött. Ari Vatanen 1981-es bajnoki címe óta Ogier az első, aki Forddal világbajnok tudott lenni. A konstruktőri cím 2007 után került ismét a brit csapathoz.

Az elmaradt két rali-vb beszámolót a megszokottaktól eltérően nem az események sorrendjében, hanem a versenyzők szemszögéből foglalom össze, a bajnokság feléhez érve úgyis érdemes átfogóan szemügyre venni a WRC mezőnyét. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy a Volkswagen fölénye óriási és most már Latvala is kiismerte annyira az autóját, hogy ha esélye nyílik a győzelemre, akkor élni tud vele, ez különösen fontos számára, hiszen a következő futamot Finnországban rendezik. Ogier pedig megállíthatatlan, előnye a pontversenyben már csak nagyon nehezen behozható ellenfelei számára.

Sébastien Ogier (Volkswagen)

Görögországban rögtön az elején elvesztette esélyét a győzelemre, az üzemanyag-ellátórendszer hibája miatt megkotlott alatta a Polo, de a második és a harmadik nap végén is begyűjtött egy-egy szakaszgyőzelmet, utóbbi egyben Power Stage győzelem is volt, így a 10. helyért járó egy pont mellé szerzett még hármat. Szardínián már az idén megszokott Ogier-parádét láthattuk, az első szakaszon az élre állt és végig vezetve a maximális 25+3 pontot elérve verte rommá a mezőnyt. Előnye 64 pont Latvalával szemben, hazai versenyén jó eséllyel megnyerheti első világbajnoki címét.

Helyezések: Akropolisz: 10., Szardínia: 1.
Szakaszgyőzelmek: Akropolisz: 2, Szardínia: 7

Az öt topversenyző után tekintsük át, hogyan alakult a 2012-es szezon  a mezőny többi meghatározó tagjának és a kisebb kategóriák győzteseinek.

Jevgenyij Novikov (22), Ford Fiesta RS WRC
A még mindig borzasztóan fiatal orosz a tavalyi meggyőző teljesítménye után idénre egész éves szerződést kapott az M-Sporttól és élt is a kínálkozó lehetőséggel. A vb történetében első oroszként dobogóra állhatott, ráadásul kétszer is (Portugáliában és Szardínián is második lett), és bár becsúszott néhány nullázás, a kiegyensúlyozott teljesítménye a pontversenyben is megmutatkozott. Pechjére a Ford jövőre nem indít gyári csapatot, így a két M-Sport Fiesta egyikéért meg kell küzdenie Ott Tänakkal, Mads Ostberggel és talán még Petter Solberggel is. Függetlenül attól, hogy 2013-ban melyik csapat kötelékében áll rajthoz, biztos vagyok benne, hogy tovább halad a megkezdett úton és idővel olyan szintre fejlődik, hogy a legnagyobb versenyzőknek is komolyan számolniuk kell majd vele.
Novikov mérlege: 13 rajt, 2 dobogó, 4 szakaszgyőzelem, 88 pont, 6. helyezés