Idén rendezik a 40. rali-világbajnoki szezont (és a 60. Eb szezont), ebből az alkalomból összegyűjtöttem a valaha volt 40 legjobb raliautót.

Figyelem! A lista ugyan nem nélkülöz minden objektivitást, de szubjektív alapon készült. A listában nem csak a világbajnokságon indult autók szerepelnek, de feltétel volt, hogy az adott kor legfelsőbb szintjét képviseljék, tehát egy verseny összetett győzelmére is esélyesek legyenek. Így alacsonyabb kategóriás autók nem kerültek fel a listára, hiába voltak kiemelkedőek a maguk szintjén (lásd például: Skoda Fabia S2000). Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a típusokat az utcai alapmodell generációi alapján osztottam fel, így technikailag lehet, hogy nagyban megegyeztek, de mivel az alapot egy újabb modell adta, külön autónak vettem (például: Ford Focus MkI és MkII).

40. Peugeot 504

A hetvenes évek afrikai versenyeinek elmaradhatatlan típusa. A meglehetősen nagy autó első látásra meglepően hathat egy versenyen, de a fekete kontinens maratoni versenyein sokkal fontosabb volt a megbízhatóság, mint a fürgeség és fordulékonyság. A limuzin három, a V6-os motorral szerelt gyönyörű kupé két vb-futamot nyert. Olyan legendák versenyeztek vele, mint Hannu Mikkola, Timo Makinen vagy Ove Andersson.

39. Toyota Celica TwinCam Turbo

Szintén egy főként Afrikában versenyző típus, legnagyobb hiányossága, hogy csak kétkerék-hajtású volt így nem igazán vehette fel a B-csoport igazi nagymenőivel a küzdelmet, de turbómotorja elég technikai fölényt biztosított Afrika meghódításához. 1983 és 1986 között 3-3 alkalommal nyerte meg az Elefántcsontpart- és a Szafari-ralit. Leghíresebb sofőrjei Björn Waldegard és Juha Kankkunen voltak.

38. Mitsubishi Galant VR-4

A nyolcvanas évek végi japán hullámnak egy kiemelkedő darabja, amely a Mazda 323-assal és a Toyota Celicával rést ütött a verhetetlen Lancia pajzsán. Legnagyobb eredménye kétségkívül az 1989-es RAC Rally megnyerése volt, amikor a veterán Pentti Airikkala élete egyetlen, de már rég megérdemelt vb-győzelmét aratta. Mellette Ari Vatanen, Timo Salonen és Kenneth Eriksson is vezették, legeredményesebb pilótája mégis Kenjiro Shinozuka volt, aki a hat győzelem harmadát jegyezte.

37. Renault Dauphine

A rali hőskorának egyik legjobb aszfaltmenő autója, bizonyítja ezt négy győzelem a Korzika-ralin, illetve az 1958-as Monte Carlo-rali megnyerése. A könnyű, farmotoros kisautó remek tuningalapnak bizonyult, a Gordini műhely is ezzel alapozta meg hírnevét.

36. Talbot Sunbeam Lotus

Valószínűleg a legkevésbé ismert és elismert világbajnok autó, pedig a Talbot csapat rendkívüli érzékkel használta ki azt az űrt, amely a hetvenes évek csúcsragadozóinak hanyatlása okozott, és még azelőtt a csúcsra értek, hogy az Audi véglegesen átformálta a sportág képét. Mindössze két futamot nyertek, Henri Toivonen 1980-ban a RAC Rally-t, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb vb-futamgyőztese, illetve ’81-ben Guy Fréquelin Jean Todttal az oldalán az Argentin-ralit. Azonban a két nagy korszak határmezsgyéjét jelző évben ez is elég volt az egyéni ezüst és a konstruktőri első hely megszerzéséhez.

35. Renault 5

Az autó, amely a leginkább megtestesíti a Renault rali hagyományait. Könnyű, fordulékony kétkerék-hajtású kisautó, amely aszfalton a legerősebb gépekkel is felveszi a versenyt. Az R5 Alpine 1977-ben debütált a vb-n, első kiugró eredményét egy évvel később a Montén érte el, amikor Jean Ragnotti és Guy Fréquelin 2-3. helyen futottak be. A győzelemhez azonban több kellett, így 1980-ban bemutatták a középmotoros R5 Turbót. Jöttek is a sikerek, Ragnotti ’81-ben Monte Carlóban, ’82-ben Korzikán nyert, de a nagyok küzdelmébe így sem tudott komolyan beleszólni. Még egy lépcsőfokot lépett felfelé a Maxi Turbo, ami újabb győzelmet hozott, majd következett egy kétes diadal a tragikus 1986-os Portugál-ralin, a gyári csapatok visszalépése után. A típus utolsó nagy dobása már az A-csoportos időkre datálódik: egy N-es R5 nyerte a ’89-es Elefántcsontpart-ralit.

34. Lancia Delta S4

Szerintem ez az az autó, amely a Top10-ben is benne lehetne, de akár fel sem kerülhetne a listára. Sajnos rendkívül rövid és tragikus pályafutás adatott neki, pedig nagyszerűen kezdett. Első két versenyét megnyerte és 1986-ban végig ott loholt a Peugeot 205 T16 nyomában, időnként előtte is. Korzikán azonban Henri Toivonen és Sergio Cresto halálos balesetet szenvedtek az S4-gyel, ami rövid úton a B-csoport betiltásához vezetett. Markku Alén azonban harcban volt a bajnoki címért, így a Lancia végigversenyezte a szezont, ami végül a zöld asztalnál dőlt el Kankkunen javára. A Delta S4 az egyik legjobb volt, ha azt vesszük, hogy egyedüliként megszorongatta a nagyszerű 205-öst, viszont egyéves pályája és mindössze 4 futamgyőzelme miatt nem tudtam előrébb helyezni a listán.

33. Citroen DS

Az ötvenes-hatvanas évek ikonikus autója a raliban is megfordult, nem is eredménytelenül. Többnyire az egyszerűbb ID változatot használták versenyzésre, első komoly sikerét 1959-ben aratta, amikor Paul Coltelloni megnyerte a Monte Carlo-ralit és az Európa-bajnokságot is. Fénykorát a hatvanas évek elején élte, nyertek vele Korzikán, az Ezer tó-ralin és 1966-ban ismét a Montén. A húsz éves gyártás és folyamatos fejlesztés miatt csak lassan kopott ki a gyorsaságikról, a vb első évében három dobogós helyezést is elértek vele, a Marokkó-ralin egészen 1975-ig rajthoz állt.

32. Fiat Abarth 124 Rallye

Ha a Ford nem birtokolná rendületlenül az örök második kétes dicsőségű címét, akkor valószínűleg a Fiat 124 Abarth kapná meg. A modell históriája 1972-ben kezdődött még 124 Sport Spider néven. A torinóiak célja az volt, hogy megtörjék a szomszéd vár uralmát és legyőzzék a Lancia Fulviát, mondanom sem kell, hogy nem sikerült nekik. 1973-ban elindult a világbajnokság, ekkorra a Fulvia már elavult, de az új bajnokság híre odavonzotta a versenypályákra az Alpine-Renault-t, amely fölényesen nyerte a szezont, a Fiat előtt. ’74-re az Alpine A110 is kezdett kikopni, ekkora azonban elkészült a Lancia Stratos, amely zsinórban három vb-címet nyert, az első kettőt a Fiat előtt. 1976-ban a Fiat végre leváltotta a három év alatt három futamgyőzelemig jutó 124-est és a helyére lépő 131 Abarthnak köszönhetően dominálta a következő éveket.

31. Ford Escort RS1600

Az Escort RS1600 a hetvenes évek elejének egyik legkiválóbb típusa volt, bizonyítja ezt, hogy zsinórban háromszor nyerte meg a RAC Rally-t és kétszer az Ezer tót, mégsem lett belőle világhódító. A Ford egyszerűen nem indult annyi versenyen, hogy esélyük legyen megnyerni a világbajnokságot, néhány jól ismert versenyre koncentráltak, amiket magabiztosan meg is nyertek, de így soha nem tudhattuk meg mire is lenne képes az autó egy egész éven át elhúzódó versenyfutásban. A világbajnok utód példájából kiindulva murván és havon mindenképp megszorongathatták volna az Alpine-Renault-kat és Lanciákat.