A hatvanas-hetvenes évek Targa Floriója egyszerűen a világ legjobb versenye volt. Autókat, amelyek Daytona döntött oválján és az irdatlan hosszú le mans-i Mulsanne egyenesben érezték otthon magukat, Szicília kanyargós hegyi útjain eresztettek egymásnak.

Persze ez a verseny jellemzően nem a nagy prototípusokról, hanem a kisebb motoros sportkocsikról és kupékról szólt inkább. Ezért is tűnt jó ötletnek az Opel 1968-ban bemutatott csinos kis kupéjával, a GT-vel indulni. Többen próbálkoztak a típussal, de a legígéretesebbnek kétségkívül az olasz Conrero istálló erőfeszítései tűntek.

1971

A Conrero nem aprózta el, első nekifutásra rögtön négy autót vitt el Szicíliába. Az erősebb, 1,9 literes motorral szerelt GT-k közül egyet csak az edzéseken használtak, a másik három viszont ott volt a verseny rajtjánál. A háromból kettő feladta, az állva maradt Calascibetta / Monti legénységű autó viszont 9. lett összetettben, a kétliteres GT kategóriát pedig megnyerte.

Mindkét fenti képen a kategóriagyőztes Calascibetta / Monti autó látható

A Calascibetta / Monti és a Pica / Pianta autó egy Porsche 906-ossal

Formációs repülésben a három Conrero autó

1972

A következő évben három autóval indultak, az egyik kiváló idővel a 16. helyre kvalifikált, de nem tudott rajthoz állni, a másik kettőt pedig a versenyen írták le. A versenyzőgárdából talán Giorgio Pianta neve lehet ismerős, ő később Lancia Beta Montecarlókkal is versenyzett, egy Abarth Fiattal pedig megnyerte az autós Giro d'Italiát.

A Facetti / Beaumont autó (motorhibával kiesett)

A Rossello / Monti legénységű kocsi (baleset miatt kiesett)

1973

'73-ra a Conrero összerakott egy saját prototípust az Opel motorja köré, Pianta már ezzel indult, de két GT-t még így is indítottak. Az egyik kiesett, a másik összetettben 22., kategóriájában pedig harmadik helyen végzett.

Az Opel-motoros Momo-Conrero prototípus (Pianta / Pica)

A Bonaccorsi / Panto autó (összetett 22., kategória 3.)