Közeleg a Brit Nagydíj, így ideje bepótolnom a Kanadai Nagydíj elmaradt posztját. A Pirelli elvileg nem vethette be élesben a pénteki szabadedzéseken kipróbált új, tartósabb abroncsait, a gumikat kemény igénybevételnek kitevő montreali pályán mégis jelentősen javult a tartósságuk. Ahogy az sejthető volt, a Red Bull profitált belőle a legtöbbet, Vettel a pole-t és a futamgyőzelmet is zavartalanul szerezte meg, ezzel ő az első pilóta aki idén már háromszor is elérte a dobogó legfelső fokát. Az időmérőmenő Mercedesek is jobban bírták a futamot, de a győzelemre nem volt esélyük, ahogy a Ferrarinak sem sok, pedig pénteken még mindenki őket tartotta a futam toronymagas esélyeseinek. Vettel mellé Alonso és Hamilton állhatott fel a pódiumra, a további pontszerző helyeken a sorrend Webber, Rosberg, Vergne, di Resta, a nagyot küzdő Massa, Räikkönen és Sutil volt. Az esős időmérőn a bravúros harmadik helyet megszerző Valtteri Bottas a száraz futamon a 14. helyig csúszott vissza.

Nico Rosberg és a Mercedes győzelmével zárult a monacói hétvége, a német megnyerte mindhárom szabadedzést, az időmérőt és a futamot is, egyedül a leggyorsabb kört halászta el előle a második helyen célba érő Vettel. A másik Red Bullal Webber is felállhatott a dobogóra. A Lotustól eleve nem vártam sokat a hercegségben, végül egy pontot szereztek, a Ferrari viszont látványosan alulmúlta a várakozásokat. Maga a futam a pálya karakterisztikája és a gumikímélés miatt kifejezetten unalmas volt, csak két nagy baleset illetve Pérez és Sutil akciói dobták fel a vasárnap délutánt.

Tegnap gyakorlatilag már kész tényként jelent meg, hogy a McLaren 2015-ben Honda motorral fog indulni, ma pedig a csapat is hivatalosan megerősítette a váltást.

A wokingi gárda így újra azzal a motorgyártóval fog együttműködni, amellyel legnagyobb sikereit érte el a Formula-1-ben. 1988-tól 1992-ig használták a japán gyártó turbó-, majd szívómotorjait, az öt év alatt négyszer nyerték meg a konstruktőri világbajnokságot (1988-1991) és négyszer hódították el az egyéni bajnoki címet (Senna: 1988, 1990, 1991; Prost: 1989), 44 futamgyőzelmet arattak, a legkiemelkedőbb évük 1988 volt, amikor 16 versenyből 15-ön nem találtak legyőzőre.

A rajongók máris párás tekintettel tekintenek a jövőbe, felidézve a régmúlt sikereket, az ötéves hondás együttműködés láthatóan sokakban mélyebb nyomott hagyott, mint a tizenkilenc éves mercedeses periódus. Igen, jövőre nem kevesebb mint huszadik szezonját kezdi majd a McLaren a Mercedesszel karöltve, ezzel a német gyártó a csapat történetének leghosszabb ideig szolgáló motorszállítója. Eddig egy konstruktőri címet (1998) és három egyéni bajnokságot (Häkkinen: 1998, 1999; Hamilton: 2008) nyertek együtt, közös futamgyőzelmeik száma 78, ez a jelen erőviszonyokat figyelembe véve nem valószínű, hogy egyhamar növekedni fog.

Szombaton bombaként robbant a Mercedes időmérőn elért 1-2. helyezése, de a riválisok nem véletlenül nem számoltak komolyan Rosberggel és Hamiltonnal, az ezüst nyilak nagyon hamar elkezdtek visszacsúszni a Pirellik kopása miatt. Alonso az ötödik helyről rajtolva magabiztosan nyert hazai versenyén, a Ferrari tempóbeli fölényét mutatja, hogy Massa három rajthelyes büntetése után hat pozíciót javítva lett harmadik. Räikkönennek be kellett érnie a második hellyel, Vettel csendes versenyt futva lett negyedik.

Vettel simán nyerte a Bahreini Nagydíjat Räikkönen és Grosjean előtt, így megismétlődött a tavalyi dobogó. A sok csatát és előzést hozó futamon a győzelemre is esélyes Alonsót a DRS, Massát a jobb hátsó kereke hátráltatta, feljövőben a Force India és a McLaren.

Fernando Alonso simán nyerte a 2013-as Kínai Nagydíjat, mögötte Räikkönen, Hamilton és Vettel produkált szoros befutót. Maga a verseny nem hozott sok izgalmat, a csúcsot egy "majdnem előzés" jelentette az utolsó körben, amit az egész futamot meghatározó eltérő gumitaktikáknak köszönhettünk. Idén három futamon három különböző pilóta és három különböző csapat foglalhatta el a dobogó tetejét.

1. Ferrari (Legutóbbi helyezés: 3./ Helyezések átlaga: 2)
Az olaszok idén először kerültek a listám élére, nem véletlenül. A szabadedzéseken mutatott jó teljesítmény, a ferraris szemmel nézve egész jó időmérő és köztudottan jó versenytempó előrevetítették, hogy Alonso jó eséllyel pályázik Sanghajban nem csak a dobogóra, de a győzelemre is. Mindkét autó jól kapta el a rajtot, nem sokkal később Hamiltont is legyűrték, Massa ugyan lemaradt az első kerékcserék után (végül hatodik lett), a spanyol viszont jó tempóval és határozott előzésekkel közeledett idei első győzelme felé. A végére megnyugtató előnyt autózott ki, 10 mp-cel nyert Räikkönen előtt. Pályafutása 31. győzelmével az örökranglista negyedik helyén befogta Nigel Mansellt.

Megkeveredett a mezőny az egy héttel ezelőtti Ausztrál Nagydíjhoz képest, ezúttal a Red Bull és a Mercedes vitte a prímet, nem csak a helyezésekben de a botrányokban is. Alonso kiesett, Räikkönen nem remekelt, sok volt a boxutcai hiba. Ahogy a mondás tartja, annyit érsz amennyit a legutóbbi versenyed, ennek fényében átrendeződött a konstruktőri rangsorom is.

1. Red Bull (Legutóbbi helyezés: 3./Helyezések átlaga: 2)
Habár az erőviszonyok kiegyenlítettsége miatt nehéz felállítani egy kikezdhetetlen sorrendet, azt azért leszögezhetjük, hogy a hétvégén a Red Bull volt a legjobb. Vettel (1.) fölényesen nyerte az időmérőt és végre Webber (2.) is felnőtt hozzá. A Pirelli ezúttal a közepes és a kemény keverékeket vitte a futamra, a Red Bull autói pedig így már nem zabálták fel az abroncsokat, képesek voltak a mezőny elején maradni. Panaszkodtak, hogy még így sem tudják kiautózni a maximumot a kocsikból, de ez nem is baj, a futamon csak kis különbségek voltak a legjobb csapatok tempója között. Webber nagy formában versenyzett, de Vettel egy kőkemény csörtében elragadta tőle a győzelmet. Mint kiderült a csapat spórolásra utasította mindkettejüket, vagyis arra, hogy tartsák a pozíciójukat, de a német nem bírt magával és előzött. Lehet mondani, hogy szemétség volt tőle, de én nem tudom elítélni amiért nem tudott ellenállni a győzelem kísértésének.

... amit valaha láttam? Teljes bizonyossággal nem merném kijelenteni, de könnyen lehet. Egy egész éven át tartó izgalmas és kiegyenlített küzdelem a mezőny két legjobb versenyzője és a sport történetének két legnagyobb csapata között. Izgalmas futamok, kiélezett taktikai harcok, szép autók, klasszikus pályák. Egy év, ami mély nyomokat hagyott a szurkolókban. Hihetetlen, hogy már tizenöt éve ennek.

Kimi Räikkönen és a Lotus-Renault sikerével indult a 2013-as Formula-1-es szezon, a legnagyobb meglepetés viszont az egy év kihagyás után a Force Indiával visszatérő Adrian Sutil szereplése volt. Az időmérőt domináló Red Bullok és Mercedesek versenykörülmények közt már nem brillíroztak, a Ferrari erős, a McLaren csak szenved.

A továbbiakban az objektívnek tűnő konstruktőri rangsorom szerint folytatom, az erősorrend meghatározásánál nyilván a versenyen nyújtott teljesítmény nyom a legtöbbet a latban, főleg így év elején, amikor még eléggé sűrű a mezőny és az időmérőt és a futamot különböző csapatok dominálták. Jövő héten akár komoly átrendeződés is lehet, egy futam után nem egyszerű felállítani a sorrendet, különösen egy olyan nem tipikus pályán futott verseny után, mint az Ausztrál Nagydíjnak helyt adó Melbourne.

A BBC egyórás dokumentumfilmje Graham Hillel, családjával, egykori csapattagokkal, barátokkal, Graham Hillről, a fantasztikus győzelmekkel és hullámvölgyekkel tarkított hosszú karrierjéről, a Jim Clarkkal és Jackie Stewarttal való barátságáról és rivalizálásáról, arról, hogyan lett a média és az emberek kedvence és úgy általában az autósportról.

A Youtube-ról sajnos letörölték a filmet, de az alábbi linken elérhető:

https://vimeo.com/179420590