Pastor Maldonado győzelmével folytatódik a minden versenyen más futamgyőztes sor, ráadásul a Williams visszatért a csúcsra, így konstruktőrök terén is öt nagydíjon öt különböző győztest láthattunk. Kétségkívül történelmi évet élünk F1-es szempontból, lassan már tényleg csak a flúgos 1982-es szezonhoz hasonlíthatjuk az ideit.
A történet, aminek a csattanója az első venezuelai formula-1-es győzelem lett, múlt héten a mugelloi évközi teszten kezdődött. A teszteredményekből sok mindenre nem nagyon lehet következtetni, inkább csak jelzésértékűek az időeredmények a külső szemlélők számára. Az eredményt a spanyolországi versenyhétvégén szűrhettük le, a szabadedzések alapján a már Bahreinben is jól szereplő Red Bull és Lotus mellett a Ferrari bizakodhatott az időmérő előtt. Szombat délután aztán robbant a grove-i bomba, Maldonado a hétvége akkor legjobbnak számító idejével megnyerte az időmérő második szakaszát. A Q3-ban hasonlóan jól szerepelt, de Lewis Hamilton űridővel megnyerte a kvalifikációt. Az angol McLarenjében azonban nem maradt elég üzemanyag a mintavétel megfelelő elvégzéséhez, így meglehetősen súlyos büntetésben részesült: a rajtrács végére sorolták. Ezzel egy potenciális esélyessel kevesebb nehezítette a venezuelai dolgát, de még mindig ott volt mögötte Alonso és a két Lotus is.
A verseny álomszerűen kezdődött a spanyol szurkolók számára, a hazai világbajnok lerajtolta Maldonadót és képes volt stabil előnyt felépíteni a verseny kezdeti szakaszában. A Williams a második kerékcserék során húzott nagyot, ami valószínűleg a győzelmet jelentette nekik: az első cserékkel ellentétben most ők hívták ki hamarabb versenyzőjüket, míg a Ferrari elég lassan reagált, így Maldonado átvette a vezetést és a leintésig képes is volt megtartani a kiautózott előnyét. A mugelloi tesztek igazi győztese tehát egyelőre a Williams, az első versenyeken mutatott biztató tempójú középcsapatból képesek voltak versenygyőztessé fejlődni. A tavalyi teljesítményükkel összevetve ég és föld a különbség, kérdés, hogy csak egyszeri fellángolás volt a barcelonai, vagy meg tudnak ragadni az élmezőnyben. Valószínű, hogy ismét nagy szerepe volt a hőmérsékletnek és az arra érzékenyen reagáló Pirelliknek, hiszen amellett, hogy a Ferrari is egyértelműen előrébb lépett, szerintem számukra is kedvezőek voltak a körülmények, míg a Bahreinben gálázó Red Bull beleszürkült a mezőnybe. Mindenestre jó volt újra látni győzelmet ünnepelni a Formula-1 egyik leggazdagabb történelmű csapatát, amit az elmúlt években többen már a megszűnést jelentő szakadék szélén láttak.
Alonso szintén erős hétvégét tudhat maga mögött, a második helye azt jelenti, hogy ismét vezeti a pontversenyt, Vettellel holtversenyben. Ha már a németnél és a Red Bullnál tartunk, a címvédő egész hétvégén látszólag Webber árnyékában erőlködött, hatodik helye egész jó ahhoz képest, hogy kapott egy boxáthajtásos büntetést és a Red Bull tempója sem volt elég jó ahhoz, hogy a dobogóért harcolhassanak, Webber (11.) el is tűnt a mezőny sűrűjében.
Ismét remekelt a Lotus, Raikkönen és Grosjean 3-4. helye azt jelenti, hogy a konstruktőrök versenyében már harmadikok, ráadásul nekik mindkét versenyzőjük elég stabil, mondhatni győzelemre esélyes, míg pl. a Mercedes és a Ferrari egyelőre egy versenyzővel érik el azt amit elérnek. Apropó Mercedes, úgy tűnik ha a hőmérséklet nem kavar be nagyon az egyenletbe, akkor nagyjából ezt a szintet tudják hozni, Rosberg (7.) alatt a végére megint nem maradt gumi, Schumacher pedig megint nullázott, ezúttal önhibájából.
A McLaren ismét úgy fejezett be egy hétvégét, hogy akár nyerhettek is volna, Hamilton (8.) tempója szombaton kiemelkedő volt és a versenyen is felverekedte magát a pontszerző helyekig, Button (9.) viszont csak szenvedett a három nap alatt. Ami botrányos a wokingiaknál, az a csapatmunka, kezdve onnan, hogy nem maradt elég üzemanyag Hamilton autójában az időmérő után (ez inkább a csapat hibája, mint a versenyzőé), folytatva azzal, hogy megint a boxban hagyott a 2008-as világbajnok néhány tizedet az emelővel való szerencsétlenkedés miatt. Az ilyen hibák még egyszer megbocsáthatóak, de idén sorozatban jönnek elő és a vb szorosságát elnézve, minden egyes elbukott ponton sok múlhat. Ismét jól szerepelt viszont a Sauber, a dobogóra nem volt esélyük, de Kobajasi hozott egy értékes ötödik helyet és Pérez is jó tempót mutatott kieséséig, bár neki egy rajt utáni defekten gyakorlatilag már elment a futama.
A 2012-es szezon tehát fantasztikusan alakul eddig, ha a hátralévő 15 versenyen összesen lesz fele ennyi izgalom és meglepetés, már akkor is klasszikus lesz az idei év. Következik Monaco és Montreal, két nem hagyományos pálya, amelyek tartogathatnak megdöbbentő fordulatokat, ráadásul a Lotus még mindig nem nyert, Kimi Raikkönennek pedig már nagyon viszket a tenyere egy győzelmi serleg után.
