Forma.Túra.Rally.

Forma.Túra.Rally.

Group 5>> Lancia Beta Montecarlo Turbo

2014. november 16. - eszgbr

A hetvenes évek második felében a Lanciánál elérkezettnek látták az időt, hogy az ötvenes évek után újra letegyék névjegyüket a sportautó versenyzésben. A rali programmal párhuzamosan futtatott Stratos Turbo nem hozta meg a várt sikereket, de ez csak megerősítette az olaszokat abban, hogy egy új, sokkal ütőképesebb autót kell alkotniuk, ha fel akarják venni a versenyt a Porschével és a BMW-vel. A Beta Montecarlo Turbo telitalálatnak bizonyult, nemcsak a Lanciának hozta meg a várt sikereket, de a világbajnokság számára is létfontosságú vérfrissítést jelentett.

betaMC2.jpg1979-ben látványos fekete-piros és fekete-fehér színekben indultak az autók, a következő évben maradt a mintázat, de a színek piros-fehérre és kék-fehérre változtak, 1981-ben jött a klasszikus Martini festés

A torinóiak minden tudásukat beleadták az új versenyautóba, ideiglenesen még a raliból is kivonultak. A Fiat-konszernen belül éles vita zajlott, hogy a Lancia Stratost vagy a Fiat 131-et futtassák a rali-vb-n, végül a Fiat kerekedett felül, a Lancia pedig három megnyert világbajnokság után a pályaversenyzés felé fordult. Az autó fejlesztésében a legnevesebb itáliai műhelyeket hívták segítségül. A karosszéria formáját a Pininfarina szélcsatornájában tökéletesítették, a vázat és a felfüggesztést a Dallara, a motort pedig az Abarth fejlesztette.

Az autó a nevét és a karosszéria főbb vonásait a Lancia kis középmotoros kupéjától, a Beta Montecarlótól kapta, a választás azért volt ideális, mert így a versenygép motorját is optimálisan, a pilótafülke és a hátsó felfüggesztés közé építhették be, amit a főbb konkurensek nem mondhattak el a saját autójukról (a BMW 320 és a Ford Capri orr-, a Porsche 935 pedig farmotoros volt). Az erőforrás lökettérfogata 1425 cm³ volt, így a Group 5 osztály 2 liter alatti kategóriájába került az autó, ezzel járt, hogy a minimumtömeg mindössze 780 kg volt. A négyhengeres blokkot megtartották az utcai autóból, de a 16 szelepes hengerfej teljesen új fejlesztés volt. A német konkurensekhez hasonlóan Kugelfischer befecskendezést és egy darab KKK turbót használtak, a teljesítmény már a kezdeteknél elérte a 400 lóerőt.

Az első példány már 1978 végén elkészült, de az első éles bevetésre csak a következő év júniusában megrendezett silverstone-i 6 órás futamon került sor. A Lancia belépése úgy kellet a világbajnokságnak, mint egy falat kenyér. Az új Group 5 kategória bevezetése utáni lelkesedés kezdett alábbhagyni, 1979-ben már sem a Porsche, sem a BMW nem indított gyári csapatot és a többi márka sem tolongott a részvételért, így a Lancia beszállása a lehető legjobbkor jött.

betamc79_rohrl_patrese_silverstone.jpgSilverstone-ban mindenki kíváncsi volt az olaszok új versenyautójára

Silverstone-ban egy autó állt rajthoz, a volánnál az ekkor még "csak" rali Európa-bajnok Walter Röhrllel és az Arrows formula-1-es pilótájával, Riccardo Patresével. Az autó mindössze négy kört bírt ki. A Nürburgringen ismét kiestek, Pergusában viszont megszületett az első győzelem: a foghíjas mezőnyben - ahol a megcsappant létszám miatt már nyitott prototípusokat is engedtek rajthoz állni - a Patrese-Facetti duó egy Osella mögött az abszolút második helyen, a Gr.5 géposztályban pedig az első helyen zárt. A kihagyott amerikai forduló után Brands Hatch-ben az abszolút ötödik és a Gr.5 2 liter alatti divíziójának élén végeztek Patreséék. A szezonzáróra végre ki tudtak állítani egy második autót is, de egyik sem tudta befejezni a futamot. A Lancia az erősen limitált részvétele ellenére második lett a világbajnokságon, a 2 liter alatti géposztályban pedig az élen zárt.

A vallelungai futam azért is érdekes, mert az egyik autó a szokásostól eltérő, rövid farrészt kapott, amit a közelgő Giro d'Italia versenyre fejlesztettek. A bajnokságon kívüli Girón két autóval állt rajthoz a Lancia, az egyik legénységét Patrese mellett a Fiat raliversenyzője, Markku Alén és navigátora, Ilkka Kivimäki alkotta, a másik autón Röhrl, navigátora, Christian Geistdörfer és a Ferrari-ász Gilles Villeneuve osztozott, utóbbi autó a Stratosokról ismert Alitalia festést is megkapta. Azonban a favoritnak számító gyári alakulatot kizárták a versenyből, miután autóik a verseny egy részét az autópályán teljesítették, amit a szabályok tiltottak.

betamc_79_giro.jpgBeta Montecarlók az 1979-es Giro d'Italia rajtjánál, jól látható a rövidebb farrész. Az Alitalia csak ezen a versenyen szponzorálta az autót

1980-ban már valódi gyári csapatként funkcionált a Lancia Corse, két autóval teljes szezont futottak, plusz a Jolly Club színeiben nevezett autó is minden futamon rajthoz állt. A Montecarlók hengereltek, az utolsó futam kivételével minden alkalommal megnyerték a 2 literes kategóriát, Dijonban csak azért nem győztek, mert a világbajnoki címmel a zsebben már nem is álltak rajthoz.

Az igazi kihívást a privát csapatok által még mindig domináló Porsche megszorongatása jelentette. Az Abarth elkészítette a motor 1429 cm³-es változatát, ami a feltöltéses motorokra vonatkozó 1,4-es szorzóval számolva már éppen a 2 liter feletti kategóriába esett, ezzel a Lancia a Porsche 935 közvetlen ellenfelévé vált. Igaz, a nagyobb motort csak néhány alkalommal szerelték be egy-egy autóba, az idény nagy részét az 1425 cm³-sel teljesítették.

betamc80_cheever_patrese_mugello.jpgRiccardo Patrese / Eddie Cheever, Mugello, 1980

A Lancia Brands Hatch-ben, Mugellóban és Watkins Glenben is a Gr.5 kategória élén végzett, egyszer a nagyobb motororral szerelt autójával, kétszer pedig a hagyományossal. Ezen kívül a div.1-es autó még egy kategóriagyőzelmet szerzett, ezzel értékes pontokat rabolva a Porschétől, de az egyértelmű győzelemhez ez is kevés volt. A bajnokságba csak a legjobb nyolc eredmény számított be, így mindkét márka maximális pontszámmal nyerte a saját divízióját, de mivel a Lancia a nagyok között is aratott két győzelmet, a világbajnoki címet a több kategóriagyőzelem miatt az olaszoknak ítélték oda.

A világbajnokság keretein belül a Lanciák Le Mans-ban is rajthoz álltak. A két gyári autó katasztrofálisan szerepelt, még a verseny kezdeti szakaszában feladták az olajpumpa meghibásodása miatt. A Darniche-Heyer-Fabi autó mindössze hat kört bírt, a Brancatelli-Ghinzani-Alén egység is csak hússzal többet. A Jolly Club mentette meg a márkát a teljes leégéstől, a Facetti-Finotto páros összetettben a 19., a Gr.5 kategóriában a második, a 2 liter alattiak között pedig az első helyen végzett.

betamc80_facetti_finotto_silverstone.jpgCarlo Facetti / Martino Finotto, Silverstone, 1980

A Lancia visszatért a Giro d'Italiára is és sikerült kiköszörülni a '79-ben esett csorbát, az első alkalommal Martini színekben pompázó autók kettős győzelmet arattak az olasz országúti versenyen.

A világbajnoki cím megnyerésén felbuzdulva 1981-re egy olyan autót akartak tervezni, ami tényleg képes erőből megverni a 800 lóerős Porschéket. Az új 1773 cm³-es, duplaturbós motor 520 lóerőt teljesített, de az 1,4-es motor teljesítményét is feltornázták 473 lóerőre.

A világbajnokság ekkor már erősen hanyatlott, tengerentúli IMSA GT és alacsonyabb rangú futamokkal duzzasztották fel 15 fordulósra a versenynaptárat, ezek közül mindössze hat verseny számított be a konstruktőri elszámolásba. A Lancia mind a hat futamon megnyerte a 2 literes divíziót, Watkins Glenben pedig az összetett győzelmet is megszerezte Riccardo Patrese és Michele Alboreto. A vb cím hasonlóan dőlt el, mint egy évvel korábban: a hat futamból a legjobb öt eredmény számított csak, így a Lancia és a Porsche is maximális pontszámmal nyerte a divízióját, de mivel az olaszok mind a hat alkalommal megnyerték kategóriájukat, a Porsche pedig csak ötször, így a világbajnoki címet ismét a Lancia hódította el.

betamc81_patrese_heyer_ghinzani_lemans.jpgRiccardo Patrese / Hans Heyer / Piercarlo Ghinzani, Le Mans, 1981

Ezúttal Le Mans-ban is kijött a lépés, ugyan a három gyári autóból kettő kiesett, a Cheever-Alboreto-Facetti egység viszont az előkelő abszolút 8. helyen végzett, másodikként a Gr.5 és elsőként a 2 literes kategóriában. A Jolly Club autója 14. lett összetettben.

GS Tuning Lanciák a DRM-ben

betamc80_heyer_spa.jpgHans Heyer, Spa-Francorchamps, 1980

A Deutsche Rennsport Meisterschaftot (DRM) 1979-től a Zakspeed Capri uralta, a BMW 320 Turbo már csak epizódszerepet játszott a sorozatban. Így a GS Tuning csapata új típus után nézett az 1980-as szezonra, amit a Lancia Beta Montecarlo formájában találtak meg. Az új autóhoz új pilóta dukált, így leszerződtették a címvédő Hans Heyert. Az autó gyors volt, de nem eléggé, hogy stabilan a Caprik és Hans-Joachim Stuck Schnitzer BMW-je előtt végezzen. Heyer csak két győzelmet szerzett, míg Harald Ertl és Stuck egyaránt négyet, a Lancia viszont kiemelkedően megbízható volt. A rutinos Heyer egy kivételével minden futamot be tudott fejezni, rendszerint a dobogón, ez pedig elég volt ahhoz, hogy újra megnyerje nem csak a kétliteres divíziót, de az abszolút bajnoki címet is. Az az egy kivétel, amikor nem ért célba igazán emlékezetes volt, a Norisringen óriásit bukott, de csodával határos módon sérülések nélkül szállt ki a Lanciából, sőt, nem sokkal később visszabújt a roncsba, hogy kimenekítse híres tiroli kalapját, amit minden futamon autójában tartott.

betamc80_heyer_norisring.jpgHeyer bukása a Norisringen

1981-re kétautósra bővült a csapat, Heyer egy teljesen új kocsit kapott, a régi autóját pedig Siegfried Müller Jr. kapta meg. Mindketten számos dobogós helyezést szereztek, Heyer ismét összekapart két győzelmet is, de Klaus Ludwig és a Ford Capri Turbo ellen nem volt esélyük, Heyer másodikként, Müller harmadikként végzett a divízió értékelésében.

1982-ben az FIA bevezette a C-csoportot a zárt karosszériás sportkocsik számára, ami új életet lehelt a világbajnokságba. A Lancia is feljebb lépett, de nem az új kategóriába, hanem a Group 6-ba az LC1-gyel. Az új autó a Beta Montecarlóban már bizonyított 1425 cm³-es motort kapta és még így is meg tudta szorongatni az új Porsche 956-ot, habár a világbajnoki címét nem tudta megvédeni a Martini Lancia. 1983-ban már valódi Gr.C autóval indultak, a Ferrari-motoros LC2-vel, amivel évekig kitartóan üldözték a Porschét, de a korábbi sikereket már nem tudták megismételni. Visszatértek a rali-világbajnokságra is, ahol a 037-tel, majd a Deltával újabb bajnoki címeket nyertek.

betamc82_giudici_thatcher_silverstone.jpgGianni Giudici / Mark Thatcher, Silverstone, 1982

A Beta Montecarlo Turbo 1982-ben még jó néhány futamon rajthoz állt, elsősorban a Scuderia Vesuvio színeiben, de gyári támogatás híján a jóval modernebb ellenfelek ellen már nem volt ütőképes és az idény után el is tűnt az európai versenypályákról, a három év viszont, amit a világ élvonalában töltött, arany betűkkel került be a Lancia történelemkönyvébe.

A bejegyzés trackback címe:

https://fotura.blog.hu/api/trackback/id/tr236905155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása