A Formula-1 fényévnyire került az 1955-ös viszonyoktól, abban viszont párhuzamot lehet vonni az idei és a hatvan évvel ezelőtti szezon között, hogy a Mercedes akkor is óriási fölényben volt és csak a Ferrari tudott odaszúrni nekik.

Ha az Indianapolisi 500 mérföldes versenytől jótékonyan eltekintünk, akkor ugyanaz a két istálló tudott futamot nyerni 1955-ben is, mint idén (eddig). Az USA legnagyobb versenye afféle kötelező kellék volt a világbajnoki státuszhoz, de az európai versenyzők és csapatok elvétve mutattak érdeklődést a futam iránt. Indy nélkül maradt hat forduló a versenynaptárban. Eredetileg tizenegy versenyt terveztek, de a tragikus Le Mans-i 24 órás után törölték a francia, a német, a svájci és a spanyol futamokat, Bremgartenbe és Pedralbesbe soha többé nem tért vissza a száguldó cirkusz.

Argentínában Fangio emberfeletti győzelmet aratott, amikor a pokoli hőségben egyedül vezette végig a 96 kört, a mögötte leintett három autó mindegyikét három versenyző is vezette, mert egyszerűen nem bírták a forróságot.

Trintignant Monacóban

A Ferrari Monacóban szépített, miután mindegyik Mercedes lerobbant, Alberto Ascari pedig az öbölbe zuhant Lanciájával, Maurice Trintignant megszerezte élete első győzelmét. A két világbajnoki címet szerző 500-asból kifejlesztett 625-ös nem volt olyan gyors mint a Mercedes W196 vagy a Lancia D50, nyílt versenyben nem is lett volna esélye a franciának.

Spában és Zandvoortban Fangio nyert Moss előtt, Aintree-ben viszont fordult a kocka, a fiatal angol hajszállal megelőzte veterán csapattársát és első hazai pilótaként megnyerte a Brit Nagydíjat. A Mercedes négyes győzelmet aratott, a két nagymenőt Karl Kling és Piero Taruffi követte a célban.

Fangio Spában

Miután a fent említett versenyeket törölték, Fangio már világbajnokként utazhatott Monzába, ahol biztos ami biztos, újabb győzelmet aratott Taruffi és a tehetséges fiatal Castellotti előtt, aki egy Ferrari 555 Supersqualót ("Szupercápát") vezetett hazai versenyén.

Az idény végén a Mercedes felhagyott minden autósport tevékenységgel. A Lancia pénzügyi helyzetének romlása miatt már év közben hasonlóan járt el. 1956-ban a három fő erő egyesült: Enzo Ferrari felvásárolta a Scuderia Lancia maradványait, beleértve a korszerű D50-es autókat és szerződtette Fangiót, aki újfent bizonyította klasszisát és megnyerte negyedik világbajnoki címét.