Az 1958-as Forma-1-es Portugál Nagydíj iránt az utóbbi időben különös érdeklődéssel viseltetek. Elsősorban az érdekes pálya miatt, de a világbajnokság kimenetelét döntően befolyásoló események miatt is.

Stirling Moss (Vanwall) állva hagyta a mezőnyt a rajtnál. Közvetlenül mögötte Hawthorn (Ferrari), majd balról jobbra haladva: Lewis-Evans (Vanwall), von Trips (Ferrari), Brooks (Vanwall) és Behra (BRM). A háttérben Cooperek és Maseratik

Ez volt az utolsó év, amikor orrmotoros autó nyerte a világbajnokságot, tehát a futam még nem az agilis középmotoros gépekről szólt, ez mindenképp ad egy sajátos bájat a versenynek. Ez volt a hetedik Portugál Nagydíj, de az első, ami a világbajnokságba is beszámított.

A versenyt a portói Circuito da Boavista pályán rendezték, angol nyelvű szövegben gyakran hivatkoznak rá az oportói pályaként is, a város angol neve után. A közúton kijelölt 7,4 km hosszú nyomvonalat érdekes kettősség jellemezte, az első felét jóformán két hosszú egyenes adta, a hosszabb Avenida da Boavistáról kapta nevét a pálya. A második fele viszont a házak között kanyarogva vezette vissza a mezőnyt az óceán partján kijelölt célhoz.

Az egykori Boavista pálya nyomvonala Portó műholdas felvételén. A rajt/cél vonal a part menti két körforgalom közül a felső előtt helyezkedett el

Érdemi videofelvételt eddig nem sikerült találnom, pedig érdekes lenne látni, ahogy helyenként villamossíneken és macskaköves szakaszokon keresztül, lakott területen száguldanak az elegáns, hosszú orrú versenyautók. Persze ez az ötvenes években nem volt kirívó, a pályák nagy többségét közutakon jelölték ki. Mindenesetre jó pár fénykép fennmaradt a versenyről, ezek alapján lehet elképzelésünk a korabeli viszonyokról.

Stirling Moss Vanwalljával. A pálya a kor színvonalához mérten is különösen veszélyes volt, ahogy láthatjuk, a villanyoszlopoktól legjobb esetben is csak szalmabálák védték a versenyzőket, a kockakövek és a villamossínek sem segítettek a helyzeten. Mindennek tetejében a rajt előtt esett, így nedves pályán startolt el a verseny

Az '58-as portugál futam a 11 fordulós vb 9. versenye volt. Ugyan matematikai esélye még másoknak is volt a bajnoki címre, ekkor már látszott, hogy annak sorsa a ferraris Mike Hawthorn és a vanwallos Stirling Moss között fog eldőlni, előbbi hat pont előnnyel vezette a bajnokságot. A Vanwall három autót indított, Moss mellett Brooks és Lewis-Evans kapott még lehetőséget. A Ferrari az előző futamon vesztette el Peter Collinst, az angol a Nürburgringen lecsúszott az útról és autójából kiesve fejjel eltalált egy fát. Így csak Hawthorn és Wolfgang von Trips indult az olaszoknál, Phil Hill ugyan szerepelt a nevezési listán, de végül nem állt rajthoz.

Mike Hawthorn a síneken

Az 50 körös verseny rajtját Moss várhatta pole-pozícióból és számára meglehetősen eseménytelenül telt a futam, bő öt perces előnnyel nyert Hawthorn előtt, a harmadik Lewis-Evanst már körhátrányban intették le. Hawthornnak sokkal mozgalmasabb napja volt. Miután egy ponton elhagyta a pályát, visszatérve lejtőn lefelé kellett újraindítania a Ferrariját, csakhogy mindezt a menetiránnyal szemben tette, amiért a versenybírók utólag kizárták. Moss közbenjárására azonban megváltoztatták ítéletüket (állítása szerint a járdán, vagyis nem a pályán történt a szóban forgó esemény), így Hawthorn megtarthatta a második helyét és a leggyorsabb körért kapott egy extra pontot is. A sors fintora, hogy a szezon végén mindössze egy pont döntött a vb címről, Hawthorn javára, Moss pedig zsinórban negyedik világbajnoki ezüstjét könyvelhette el...

Graham Hill kászálódik ki "zátonyra futott" Lotus-Climax-éből. A tizenöt indulóból kilencen fejezték be a futamot

Portót 1959-ben felváltotta a lisszaboni Monsanto Park, ott már egy középmotoros Cooper-Climax-szel nyert Moss. Egy évvel később visszatért a Boavista pálya, akkor Jack Brabham nyert, ugyancsak Cooperrel. Portugália legközelebb 1984-ben rendezett F1-es nagydíjat, az estorili pályán.

A végén az egyetlen fellelhető színes kép a nagydíjról. Stuart Lewis-Evans a 6-os rajtszámú Vanwallban, a háttérben valószínűleg csapattársa, Tony Brooks