A Norev márka híres arról, hogy számos hétköznapi autótípus kicsinyített mását kínálja, köszönhetően annak, hogy az autógyártók sokszor a francia céget kérik fel promóciós modelljeik gyártására. Természetesen elsősorban a három nagy francia gyártó modelljeire fókuszálnak, de a 2010-es évek végén a Mercedesszel is együttműködésbe kezdtek és ez a kapcsolat néhány hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető modellt is eredményezett. Így készült el a Mercedes W196 Stromlinie F1-es autó és a hozzá tökéletesen illő Mercedes Renntransporter 1/64-es méretarányú modellje, vagyis az Ezüst Nyíl és a Kék Csoda.

A Norevet a francia raliautói nyomán fedeztem fel, de hamar rátaláltam az 1/64 méretarányú modellpalettájuk kétségkívül legimpozánsabb párosítására, a Mercedes-Benz W196 versenyautóra és az azt szállító Renntransporterre.

A Mercedes hónap folyamán mindkét típussal foglalkoztam, a miniatűr változatuk beszerzése pedig igazából a fő hajtóerő volt amögött, hogy belefogtam a tematikus hónapba és több réges-régen eltervezett bejegyzést megírtam és összefogtam egy ernyő alatt. A W196 az ötvenes évek közepének kiemelkedő Forma-1-es autója volt, amelynek létezett egy áramvonalas karosszériával ellátott változata, az ún. Stromlinie, amelyet a kifejezetten gyors pályákra szántak, mint amilyen Monza vagy Reims volt akkoriban. Az autó roppant sikeres volt és összesen három világbajnoki futamot nyert, illetve egy versenyt a Berlin melletti AVUS-on is. A Renntransporter egy egyedi szállítójármű volt, amely az 1955-ös versenyidényre készült és elsődleges célja a W196 és a 300 SLR versenyautók szállítása volt. Egyedi, áramvonalas kialakításának és az utcai 300 SL sportkocsiból származó 220 lóerős motorjának köszönhetően akár 160-170 km/h-s sebességre is képes volt rakománytól függően, ezzel a kivételes teljesítménnyel vívta ki a Kék Csoda nevet.

A Norev 2017-ben dobta piacra mindkét típust, más Mercedes-Benz promóciós modellekkel. Mindkettő kapható volt önmagában is, Norev vagy Mercedes jelölésű csomagolásban, az igazi nagy dobás viszont a páros szett volt, amiben együtt kínálták a két autót. Utóbbi kiszerelésben a versenyautó az orrán és az oldalán 1-es rajtszámot is kapott. Az 1-es rajtszámot mindössze egyszer, az 1954-es Brit Nagydíjon viselte a típus, méghozzá a Mercedesszel két világbajnoki címet nyerő Juan Manuel Fangio autója, továbbá az első légbeömlőn látható Mercedes-csillagot is csak ezen a futamon viselte az autó. Pech, hogy a silverstone-i pálya nem igazán kedvezett a típusnak és ott pont nem sikerült nyernie.

Jelenleg egyik felsorolt készletet sem kínálja a Norev, a W196-ot nem is gyártják már, így a másodpiacon kellett szétnéznem, de mostanra mindenki tisztában van vele, hogy nem hétköznapi kiadásról van szó, így jócskán az eredeti ár felett kínálják vagy ha az ár elfogadható is lenne, a szállítási költségek annyira megdobják az összkiadást, hogy egyszerűen nem voltam hajlandó annyit kifizetni érte. Szerencsére találtam egy oldalt, ahonnan be tudtam szerezni a versenyautót, a teherautót pedig végül megrendeltem közvetlenül a Norevtől, ugyanis az még mindig kapható egy újabb szettben, egy piros 300 SL-lel. A 300 SL-t időközben szintén kiadták a franciák, eredetileg egyedüli modellként, ezüst színben, de aztán egy piros változata is megjelent a Renntransporterhez csomagolva.

Visszatérve a W196-ra: szerintem egy kifejezetten szép modell és örvendetes, hogy valóban 1/64 méretarányú, szemben sok Norev kiadással, amelyek inkább a 3 hüvelykes kategóriába esnek és közelebb vannak az 1/54-hez. Az öntvény jól sikerült, a Norev ebben elég erős, a festék sajnos megpattant a bal első kerékjárati íven, ahogy a képeken is látszik, de ez valószínűleg csak a saját példányomon van így. Az alváza egyszerű fekete műanyag. Amit fel lehet róni neki forma szempontjából, hogy egy kicsit magasabban ül a kelleténél, a kerekeknek jobban bele kellene lógniuk a karosszériába, illetve a hátsó kerekek előtti beömlők hiányoznak. A kormánykerék is állhatna meredekebben, de ez már tényleg szőrszálhasogatás. Tapasztalataim szerint a kritikus pont a Norev kisebb modelljeinél a futómű. Azt kell mondjam, jobban állt volna egy keskenyebb, gumiabroncsos kerék az autónak, de látva, hogy a korabeli Norevek hogyan gurulnak ilyen kerekeken, nem bánom, hogy a Mercedesnél maradtak a műanyag abroncsok mellett, még ha szélesebbek is a kelleténél. Így legalább jól gurul, nem görbék a tengelyei.

A Renntransporter még jobban sikerült, az öntvény tényleg nagyon szép, nyilván nehéz egy kicsit, de cserébe még a plató rámpái is fémből vannak. A királykék festés jól áll neki, az egyetlen dolog, ami hiányzik, az a fehér Mercedes-Benz Rennabteilung felirat az ajtókról. Az alváza nagyon vékony műanyag, de gondolom próbáltak pár grammot spórolni a tömegén. A kerekek műanyagok és egyedien a típushoz készültek, ahogy az a Norevnél megszokott, a kék felnik sokat dobnak rajta. Összességében egy nagyon kellemes és különleges modell. A Hot Wheels szintén elkészítette a saját változatát a Team Transport sorozatában, találtam is összehasonlítást a két modellről, azt kell mondjam, a Norevé sokkal szebb, jobban sikerült a formája és műanyag alkatrészek sem rontanak az összképen, mint a HW esetében.

A három Mercedes közül egyértelműen a 300 SL a leggyengébb, ez már a képek alapján is látszott. Önmagában nem is vettem volna meg, de nagyon szerettem volna a szállítót, így ez is érkezett vele. Az egész formája furcsa egy kicsit, szerintem túl magasan húzódik a tető, a felnyíló sirályszárnyas ajtókat pedig nem biztos, hogy erőltettem volna. Értem, hogy ez a típus védjegye, de emiatt az ajtó oldalablakai túl kicsire sikerültek, az oszlopok pedig túl vastagra. A felnik túl nagyok, a kerekek pedig nagyon szélesek, még a W196 kerekeinél is szélesebbek. A színválasztás szintén nem segít rajta, az ezüst változatnál legalább a szín elfedte, hogy a lökhárítók nem kaptak krómszínű fényezést, de a pirosnál egyszerűen nem mutatnak jól a fényezetlen lökők. Valószínűleg Jay Leno autóit akarták megidézni ezzel a szettel, akinek birtokában van a két Renntransporter replika egyike (a másik a Mercedes-Benzé, az eredeti nem maradt fenn) és a piros, versenyjellegű 300 SL-jét szállítja vele, de esetében a lökhárítókat leszerelték. A lökhárítók hiánya és egy kis krómjellegű festés itt-ott nagyon sokat dobott volna ezen a modellen, még a furcsa casting ellenére is.

De ez az autó igazából csak bónusz, a fő célom a W196 és Renntransporter megszerzése volt, amelyek az autósport történetének egy kiemelkedő korszakát idézik meg, amikor a Mercedes-Benz fölényesen uralta a versenypályákat. A Norev pedig szép emléket állított ezeknek a sikereknek, egy igazán egyedi párossal.