A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) 1972-től új szabályokat vezetett be a Sportautó Világbajnokságon (WSC), amelyek a hatalmas 12 hengeres motorral szerelt, robusztus szuperautók helyett a kisebb, egyszerűbb és így megfizethetőbb prototípusokra illetve a GT-kre és a sportkocsi versenyeken ettől kezdve tért hódító túraautókra helyezték a hangsúlyt.

A topkategória a 3 literes sportprototípusok (S3.0) osztálya lett, mellettük a kisebb, főleg privát csapatok által kedvelt 2 literes prototípusok (S2.0), a GT-k és a 02-es BMW-ktől a Chevrolet Camarókig terjedő túraautók alkották a mezőnyt (utóbbi két „utcai” kategória nem indulhatott minden versenyen). Ezzel leáldozott a legendás Porsche 917-nek és a Ferrari 512-nek, szellemi örököseikre, a C-csoportos versenyautókra még egy évtizedet várni kellett. A 3 literes kategória korábban is létezett, de csak epizodisták voltak a fent említett dinoszauruszok mellett, a korabeli pletykák szerint ebből lett elege a kisebb-nagyobb sikerrel vitézkedő francia Matra istállónak és az ő nyomásukra változtatott az FIA a szabályokon.

Mark Webber szezonbeli második győzelmét aratta a Brit Nagydíjon, miután négy körrel a leintés előtt megelőzte a rajt-cél győzelem felé haladó, de a gumikkal kevésbé jól taktikázó Alonsót. Vettel harmadik, Massa negyedik, Hamilton hazai pályán csak nyolcadik lett.

Fernando Alonso hazai pályán a 11. helyről rajtolva és hatalmasat versenyezve nyert, ezzel ő az első aki idén kétszer is felállhatott a dobogó legfelső fokára, ahol Kimi Raikkönen és Michael Schumacher társaságát élvezhette. Vettel, Grosjean és Hamilton is kiesett.

Fernando Alonso nem véletlenül nyilatkozott biztatóan a kiábrándító időmérő után, ahol csak a 11. rajthelyet szerezte meg. Kiválóan rajtolt és a verseny első harmadában rendkívül agresszíven nyomult előre a mezőnyben. Azonban ez még nem feltétlenül lett volna elég a győzelemhez, hiszen Vettel ekkorra már tetemes előnnyel vezetett a második Grosjean előtt, ekkor azonban jött az első szerencsés körülmény, ami még inkább a spanyol malmára hajtotta a vizet. Vergne és Kovalainen ütközése után beküldték a Safety Cart, így Vettel előnye semmivé lett. Ekkor a mezőny többsége megejtette a soron következő kerékcseréjét, aminél a McLaren szerelői ismét hibáztak, így Alonso a boxban megelőzte Hamiltont, majd az újrarajtoltatás után rögtön elment Grosjean mellett is és megindult az immáron kézzelfogható győzelem felé. A 33. körben jött a következő fontos momentum: Vettel alatt generátorhiba miatt megállt a Red Bull-Renault, Alonso tehát már vezetett, de ott lebegett felette a kérdés, vajon kibírják-e a gumijai a verseny végéig, főleg ha még védekezésre is kényszerül a lotusos Grosjeannal szemben. A 40. körben a francia is kiesett a generátor meghibásodása miatt, így már tényleg csak a 3-4 másodperccel mögötte haladó Hamilton-Raikkönen duóval kellett foglalkoznia. Ők viszont inkább egymással voltak elfoglalva, így Fernando szenzációs győzelemmel örvendeztethette meg a spanyol közönséget. Nem véletlen, hogy tőle soha nem látott érzelmi kitörést mutatott, előbb az autóban, majd a dobogón is elsírta magát, a tribün előtt az autóból való kiszállás pedig példátlan a maga nemében. Formula-1-es versenyen hasonló összeborulást a szurkolókkal talán Ayrton Sennától láthattak utoljára a nézők.

Félreértés ne essék, nem érzek ellenszenvet a franciával szemben, sőt egyre inkább csodálom, amiért zsinórban nyolc megnyert világbajnokság után is ugyanúgy hajt és könyörtelenül elporolja az ellenfeleket. Idén hét raliból ötöt megnyert, szerintem kétségtelen, hogy 2012-ben is ő lesz a rali-világbajnok.

A bolygó túlsó oldalán, az új-zélandi télben folytatódott a vb, a nagy távolság meg is tizedelte a mezőnyt, a pontversenyben harmadik helyen álló Ostberg mellett az elmúlt három versenyen a top5-ben záró Prokop, Al-Attiyah és a Volkswagen Skodái sem utaztak el a versenyre.

1. nap

A Fordnak általában jól megy Új-Zélandon, ennek ellenére az idei verseny végig a Citroenről szólt. A pénteki nap elején nem volt szuperspeciál, rögtön egy 11,18 km-es gyorsaságival kezdett a mezőny, itt Latvala volt a leggyorsabb, de már rögtön a második szakaszon lenyomta őt Hirvonen és Loeb is. A következő három részt Loeb nyerte, de összetettben nem tudta megelőzni csapattársát, sőt a finn rátett egy lapáttal és megnyerte a 6. gyorsot. A következő szakaszon aztán jött a sajnos már menetrendszerűnek tekinthető hiba Latvalánál, ezúttal nem a technika adta meg magát, hanem a finn hibázott és lecsúszott az útról. 25 mp-es hátránya csaknem 5 percre nőtt és visszaesett a kilencedik pozícióba. Eközben Loeb tovább rohamozott és megnyerte ezt és a napi utolsó szakaszt is, amivel átvette a vezetést összetettben, 4 mp-es előnnyel vonulhatott pihenőre. A két citroenest Novikov, Solberg, Tanak, Neuville és az Akropolisz-ralit kihagyó Sordo követte.

A legutóbbi két F1-es futamot elsöpörte a vizsgaidőszak, Le Mans-t pedig a lustaság és másról se nagyon volt kedvem írni, plusz még az Eb is a nyakunkon. A hétvégén viszont Európa Nagydíj és Új-Zéland-rali, úgyhogy vasárnap két poszt minimum lesz és talán törleszteni is fogom néhány adósságomat.

Végre egy badass kép a Rush forgatásáról! A 2013-as felhozatalból a Niki Lauda (megformálója: Daniel Brühl) és James Hunt (Chris Hemsworth) 1976-os párharcát Ron Howard tálalásában felelevenítő filmet várom a legjobban.

BMW E30 M3, Nürburgring

Pastor Maldonado győzelmével folytatódik a minden versenyen más futamgyőztes sor, ráadásul a Williams visszatért a csúcsra, így konstruktőrök terén is öt nagydíjon öt különböző győztest láthattunk. Kétségkívül történelmi évet élünk F1-es szempontból, lassan már tényleg csak a flúgos 1982-es szezonhoz hasonlíthatjuk az ideit.

A történet, aminek a csattanója az első venezuelai formula-1-es győzelem lett, múlt héten a mugelloi évközi teszten kezdődött. A teszteredményekből sok mindenre nem nagyon lehet következtetni, inkább csak jelzésértékűek az időeredmények a külső szemlélők számára. Az eredményt a spanyolországi versenyhétvégén szűrhettük le, a szabadedzések alapján a már Bahreinben is jól szereplő Red Bull és Lotus mellett a Ferrari bizakodhatott az időmérő előtt. Szombat délután aztán robbant a grove-i bomba, Maldonado a hétvége akkor legjobbnak számító idejével megnyerte az időmérő második szakaszát. A Q3-ban hasonlóan jól szerepelt, de Lewis Hamilton űridővel megnyerte a kvalifikációt. Az angol McLarenjében azonban nem maradt elég üzemanyag a mintavétel megfelelő elvégzéséhez, így meglehetősen súlyos büntetésben részesült: a rajtrács végére sorolták. Ezzel egy potenciális esélyessel kevesebb nehezítette a venezuelai dolgát, de még mindig ott volt mögötte Alonso és a két Lotus is.

Giuseppe Farina/Luigi Parenti, Ferrari 340 Touring Barchetta, Mille Miglia, 1953

Az 1950-es formula-1-es világbajnok ezzel a Touring karosszériás Ferrari 340-essel állt rajthoz az 1953-as Mille Miglia versenyen, de nem ért célba. A versenyt Giannino Marzotto és Marco Crosara nyerték, egy Vignale kasztnis 340-essel.

A négy napos hétvége kavalkádjában kissé elsikkadt a rali-vb 5. fordulója, az Argentin-rali. Az alábbiakban a szokásoktól eltérően csak egy rövid összefoglalót közlök, csapatokra lebontva:

Citroen

A Citroen idei második kettős győzelmét aratta, Loeb pedig karrierje 70. vb-sikerét. A verseny nagy részében a címvédő és a tavalyi ezüstérmes Hirvonen küzdöttek a győzelemért, végül Loeb 15,2 mp-es előnnyel nyerte a több mint 500 km-es ralit. Al-Attiyah a kilencedik helyre hozta be a harmadik autót, míg a junior csapat színeiben az ifjú Neuville ötödik helyével élete legjobb eredményét érte el.