Új sorozat indul a blogon, mely az autósport leghíresebb és legjellegzetesebb versenyfestéseit mutatja be. Felmerül a kérdés, miért nem Híres versenyszponzorok a cím, hiszen a Ferrari vöröse vagy a Mercedes ezüstje is legendás versenyfestés, mégsem ezekre koncentrálok majd, hanem olyan cégekre, melyek aktívan rész vettek a motorsportok támogatásában. Az igazság a kettő metszetében található: olyan szponzorokat mutatok be, amelyek az egész autó külsejét meghatározták, egységes és jellegzetes festésbe borítva a versenygépeket. Mivel világszerte rengeteg sorozatban felbukkanhat támogatóként egy-egy vállalat, megszámlálhatatlan csapatot támogatva, itt a gyári és nevesebb privát alakulatok bemutatására törekszek majd. A sorozat első részében a brit Rothmans dohánycég által szponzorált csapatokat mutatom be.

Amennyire káros a dohányzás az emberi egészségre, annyira áldásos volt évtizedekig a dohánygyártók támogató tevékenysége a motorsportokra. A hatvanas évek végétől kezdve egyre több cigarettagyártó látta meg a lehetőséget az autóversenyzésben, mely a legveszélyesebb és legférfiasabb sportok közé tartozott, így nem csak a férfiak, de a nők figyelmét is vonzotta. Ideális terep volt a hirdetéseik elhelyezésére és mi képviselhetné jobban egy márka kiválóságát, mint egy győztes versenyautó? A Rothmans sem akart kimaradni a jóból, de először a versenypályáktól távol, a rali gyorsaságikon bukkantak fel a jellegzetes kék-arany-piros festést viselő autók.

Nem gondoltam, hogy valaha egy tv reklámban klasszikus Porsche versenyautót fogok látni, főleg nem egy 936-ost, de 2014-ben már ez sem lehetetlen. Egyébként is nagyon egyben van ez a reklám. Zene: Woodkid - Run Boy Run.

A címet akár idézőjelbe is tehetném, hiszen 1958 előtt a Formula-1-ben csak egyéni bajnoki címet osztottak, a gyártókat nem díjazták. Most ezt a hiányt pótolom és nem hivatalosan kihirdetem az első nyolc év konstruktőri bajnokait.

A pontozás megegyezik az 1958-ban használt rendszerrel. A versenyzők akkoriban az első öt helyért kaptak pontokat 8-6-4-3-2 sorrendben, emellett 1 pont járt a leggyorsabb körért. A konstruktőri versenyben csak a helyezésekért járó pontokat vették figyelembe és minden gyártó csak a legelőkelőbb helyen végzett autója után kapott pontot. Az akkoriban a világbajnokság részét képező Indy 500 csak az egyéni értékelésbe számított be, így azzal nem foglalkozok a továbbiakban, a világbajnokságot meghatározó európai márkák egyébként is csak elvétve álltak rajthoz a legrangosabb amerikai versenyen. 1958-ban az egyéni értékelésben csak a versenyző hat legjobb eredményét vették figyelembe, a konstruktőröknél szintúgy, tehát a logikát követve, 1950-57-ig is csak annyi futamot számítottam be, amennyi a pilótáknál is beszámított. Röviden ennyit a játékszabályokról, lássuk mely gyártók nyerték volna a konstruktőri világbajnokságot, ha azt a kezdetektől fogva meghirdetik!

1950

Az első szezonban az Alfa Romeo tarolt, az Indy 500 kivételével minden futamon, szám szerint haton győzött a milánói gyártó, így nem meglepő módon maximális pontszámmal söpörte volna be a világbajnoki címet. 1950-ben csak a legjobb négy eredményt vettem figyelembe, ahogy az a pilótáknál is történt. Ugyan az Alfával érdemben nem vette fel a versenyt, de a második helyre befutott volna a Ferrari, nagyban köszönhetően Alberto Ascari két második helyének. Louis Rosier a hátán vitte a dobogó harmadik fokáig a Talbot-Lagót, pontot szerzett volna még a Maserati és a Simca-Gordini.
1. Alfa Romeo (32 pont), 2. Ferrari (18 pont), 3. Talbot Lago (14 pont)

Fangio Alfa Romeoval

A Formula-1-ben már jó ideje megszokhattuk, hogy egy csapatban alapesetben két pilóta versenyez, ez legfeljebb sérülések vagy szezonközi versenyzőcserék miatt változhat. De nem volt ez mindig így, a hőskorban annyi autót indíthatott egy csapat, amennyit bírt, gondoljunk csak a Mercedes négyes (!) győzelmére az 1955-ös Brit Nagydíjon. De mivel az F1 sohasem volt olcsó mulatság, a három-öt autós felállások a gyári csapatok kiváltságai maradtak. Most azokat az eseteket elevenítem fel, amikor egy konstruktőr autóit egy szezonon belül három versenyző is győzelemre vezette.

A világbajnokság történetében (a bajnokságon kívüli futamokat nem vizsgálom) mindössze hat olyan szezon volt, amikor adott konstruktőr (nem csapat!) autóit egy évben hárman is az első helyre kormányozták.

1951: Alfa Romeo

A világbajnokság első két évét az Alfa Romeo és a három F: Farina, Fangio és Fagioli uralták, 1950-ben Farina, egy évvel később Fangio lett világbajnok. Fagioli az első évben megszerezte a bronzérmet, de '51-ben már nem kapott állandó ülést, csak a Francia Nagydíjon jutott lehetőséghez. A reimsi futamon Fangio autója korán lerobbant, így amikor Fagioli a boxba hajtott tankolni, kiparancsolták Alfájából, amit Fangio kapott meg és meg is nyerte vele a versenyt. Fagioli a másik autóval bejött 11-nek, de mivel a győztes autót ő is vezette, Fangio mellett őt is győztesként hirdették ki, a győzelemért járó 8 pontot elfelezték köztük. Így Luigi Fagioli úgy szerepel a statisztikákban, mint aki megnyerte utolsó világbajnoki futamát, ezáltal 1951-ben hárman is nyertek Alfa Romeoval, ugyan nem a klasszikus értelemben vett módon.

Alfa Romeo 158-asok az 1950-es Brit Nagydíj előtt

A négy kategória egyikében sem volt címvédés az idei Dakaron, amely január 5-én rajtolt az argentin Rosarióból, hogy ezúttal Bolíviát is érintve a chilei Valparaísóban érjen véget január 18-án.

Orlando Terranova, Mini

Autók

Az X-Raid Mini csapat számított idén is a fő esélyesnek, a 11-szeres győztes Peterhansel, Roma és Holowczyc mellett helyet kapott a tavaly BMW-vel jól teljesítő Orlando Terranova és a korábban Volkswagennel nyerő Nasser Al-Attiyah is, a teljes mezőnyben nem kevesebb, mint 11 Mini állt rajthoz. Carlos Sainz idén a francia SMG műhely buggy-jával indult, Giniel de Villiers maradt a dél-afrikai Imperial csapat által felkészített Toyotánál, ahogy Robby Gordon is ragaszkodott a Hummer H3-ra hajazó buggy-jához, de jelentősen áttervezték, az új autó kompaktabb lett a korábbi évek monstrumainál.

Nyár végén már jeleztem, hogy befejezem az ún. muszáj posztok írását, tehát nem fogok minden F1-es és WRC futamról írni, végül pedig elmaradtak az év végi összefoglalók is és nem lesznek év eleji előzetesek sem. Egyszerűen nincs értelme olykor pár nap késéssel olyan dolgokról írni, amiről az ember máshol részletesebben is olvashat. Ezentúl nem lesznek aktuális hírek, összefoglalók, csak kivételes esetekben, az idei Dakar-raliról még tervezek egy összefoglalót, de egy ideig biztosan az lesz az utolsó. 2014-től teljes mértékben a közel- és régmúlt autóira, versenyeire, meghatározó személyeire fog koncentrálni a blog.

Esteban Gutierrez a Sauber F1-es istállónál fog versenyezni 2014-ben is, a csapat legfrissebb bejelentése szerint. A megtartásában kulcsszerepet játszott a mexikói mögött álló Telmex és az általa biztosított pénz. A sokáig befutónak tűnő orosz Szergej Szirotkin a csapat tesztpilótája lesz, tehát egyelőre nem dobják be a mély vízbe. Gutierrez csapattársa, ahogy már korábban nyilvánosságra hozták, Adrian Sutil lesz.

Ezzel a Caterham maradt az egyetlen csapat, amely még nem nevezte meg egyik jövő évi versenyzőjét sem. Megbízható források szerint az egyik autót a svéd Marcus Ericsson vezetheti majd, míg a másikra az eddigi Kovalainen-van der Garde páros mellett bejelentkezett Kamui Kobajasi is és a csapat úgy tűnik hajlik a szerződtetésére. A japán kihagyta az idei szezont, de bizonyítottan gyors és már kellő rutinnal is rendelkezik, hogy a csapat első számú pilótája legyen, nem mellesleg sikerült összekalapoznia 6 millió euró szponzorpénzt is. A pénz lehet Heikki Kovalainen veszte, aki nem rendelkezik támogatókkal, míg a holland van der Garde, habár nem teljesített rosszul idén, nem rendelkezik akkora tapasztalattal mint japán és finn kollégája.

Ma újabb ülés kelt el a Formula-1 jövő évi mezőnyében, a McLarentől egy év után kiebrudalt Sergio Pérez a Force India csapatában folytatja pályafutását, ahol Nico Hülkenberg csapattársa lesz.

Utoljára egy hónapja írtam az átigazolási piac mozgásairól, akkor Massa és Magnussen kapcsán, azóta véglegessé vált, hogy Hülkenberg a Force Indiához, Maldonado pedig a Lotushoz szerződik. A Caterhamnél előre ittam a medve bőrére amikor az egyik autót odaadtam Picnek, sőt, mostanra már az esélyesek köréből is kiesett, Kovalainent, van der Gardét és talán még Gutierrezt emlegetik, mint a zöldek lehetséges 2014-es pilótáit. További két hely kiadatlan, a Marussia Jules Bianchi csapattársát keresi, a Saubernél Szirotkin helye elméletben biztos, ha sikerül megszereznie a szuperlicenszet, mellé keresnek egy rutinosabb versenyzőt.

Az idei pilóták közül a visszavonuló Webber mellett Paul di Restától is minden bizonnyal elbúcsúzhatunk, a Caterhammel szóba hozott három versenyzőn kívül Sutil, Pic és Chilton nem rendelkezik szerződéssel 2014-re.

2013.12.13 Update: Sutil aláírt a Sauberhez. A megbízható forrásnak tekinthető Adam Cooper szerint Max Chilton minden bizonnyal marad a Marussiánál, a Caterhamhez pedig a GP2 idei hatodik helyezettje, a svéd Marcus Ericsson érkezhet.