Az elmúlt hetek viszonylag unalmas futamai után ismét egy eseménydús nagydíjon vagyunk túl, annyi minden történt, hogy még egy nappal később sem igazán tudom hol kezdjek bele a történésekbe. Kimi Räikkönen kiválóan vezetve megérdemelten nyert, Vettel történelemkönyvekbe illő menetelést vitt véghez, de Alonso így is csökkentette hátrányát.

A legegyszerűbb az lesz, ha pilótánként vesszük sorba az eseményeket:

Kimi Räikkönen visszatért a csúcsra. A 2007-es világbajnok egész hétvégén jól teljesített, az elmúlt hetek szürkesége után a Lotus is magára talált legújabb fejlesztései segítségével, így a világbajnoki aspiránsoknak komolyan számolniuk kellett a futam előtt matematikailag még esélyesnek számító finnel. Vettel időmérőről való kizárása után a negyedik helyről startolhatott és már a rajtnál felkapaszkodott a második pozícióba. Az első körben még a hibázó Hamiltont is támadta, később viszont a brit megnyugtató előnyt autózott ki. Mögötte az üldözők inkább egymással voltak elfoglalva, így a saját tempóját autózhatta. Az első Safety Car-os etap után jól kapta el az újrarajtot, Alonsónak esélye sem volt az előzésre, a 19. körben pedig megörökölte az első helyet is. Innentől már nagyon nehéz lett volna elvenni tőle a győzelmet, bár az utolsó körökben Alonso megfuttatta a sikerért, végül támadásra már nem került sor. Ezzel Räikkönen visszatérése és a 2009-es Belga Nagydíj óta első győzelmét aratta, megszerezve a Lotus első diadalát is (ahogy elnézem, a statisztikák ezt a győzelmet nem számolják hozzá a történelmi Lotus istálló 79 győzelméhez és ez így is van rendjén). A bejátszott rádiós beszélgetése és a futam utáni interjúja már csak hab volt a tortán.

Pedig olyan szépen indult ez az év. Versenyről versenyre változtak az erőviszonyok, a szokásosnál sokkal többen nyertek futamot és már kezdtük elfelejteni a tavalyi szezon monotonitását. Egyszerűen túl szép volt ez ahhoz, hogy valaki ne akarjon belerondítani. Lehet, hogy Sebastian Vettel is jól szórakozott, de ő igazán csak akkor érzi jól magát, ha a dobogó tetejéről locsolhatja szét a pezsgőt a lába előtt heverő világba. Úgy gondolta, eleget játszottunk már, most ő következik és egyszerűen elvette a játékunkat.

Tette mindezt olyan hűvös és kegyetlenül érzéketlen zsenialitással, amire csak egy-két ember lenne képes a jelenlegi mezőnyből. Szingapúrban még Lewis Hamilton kiesése kellett, hogy visszataláljon a dobogó legfelső fokára, azóta viszont még a vezetést sem adta ki a kezéből. A McLarennek el is ment a kedve a játéktól, Raikkönen hivatalból még fogadkozik az újságíróknak, felemlegetve 2007-es világbajnoki címét, de igazából már csak Fernando Alonso az aki még mindig nem akarja elhagyni a játszóteret. Mert ő pontosan olyan mint Vettel vagy Michael Schumacher, ők az utolsó pillanatig bármire képesek a győzelemért.

Az általában megbízható forrásnak tekinthető BBC ferraris forrásokra hivatkozva megszellőztette, hogy a maranelloiak 2014-re előszerződést kötöttek Sebastian Vettellel.

Az átigazolás függ persze az olaszok 2013-as teljesítményétől is, de már régóta rebesgetik, hogy kivetették hálójukat a német bajnokra. Vettelnek egyébként élő szerződése van 2014-re a Red Bullal, a Ferrari viszont csak egy évre hosszabbított Massával, így jövő ilyenkor ismét időszerű lesz igazolni valakit. A nagy kérdés persze az, hogy mit szól ehhez a 2016-ig a Ferrarihoz szerződött Alonso. A BBC szerint Hamilton 2013-as szerződtetését megvétózta, Vettelre viszont rábólintott, ettől függetlenül érdekes lenne egy csárdában látni a Formula-1 két jelenleg talán legjobb dudását. Persze az is lehet, hogy Vettel marad a helyén, a Red Bullnál újra fut a szekér, ő az idei cím első számú várományosa és ahogy Adrian Neweyt ismerjük, sanszos, hogy jövőre ismét ő tervezi a leggyorsabb autót. Ha csak a Ferrari nem licitál rá jelentősen a Red Bull által nyújtott fizetésre, akkor valószínűleg Vettel is erősen elgondolkozik majd, hogy érdemes-e váltani. A Ferrari igazából akkor járna a legjobban, ha Newey is menne Vettellel együtt (igazából már Neweyval is nyernének), ahogy annak idején Ross Brawn és Rory Byrne is ment Schumacherrel.

Sebastian Vettel ugyan lemaradt a pole-pozícióról, sok kétségünk mégsem lehetett afelől, hogy ki fogja nyerni a 2012-es Koreai Nagydíjat. A Ferrari erős volt, de a Red Bullokra nem tudtak komolyan nyomást gyakorolni, míg a McLaren egész éves mélypontra zuhant.

Mark Webber ugyan megszerezte az első rajtkockát, komoly ellenállásra nem számíthattunk tőle, hiszen a bajnokság hajrájában már egyértelműen Vettelre épít a Red Bull. A címvédő a rajtnál le is lépte az ausztrált és az utolsó pár kör aggasztó gumikopásától eltekintve ismét simán nyert.

A Koreai Nagydíj után újabb hírek láttak napvilágot a 2013-as átigazolásokkal kapcsolatban.

Csak idő kérdése, hogy a Ferrari bejelentse Felipe Massa hosszabbítását, úgy tűnik a brazil elmúlt két futamon mutatott jó teljesítménye meggyőzte Stefano Domenicaliékat arról, hogy érdemes még egy évig megtartani.

Romain Grosjean számos balesete ellenére valószínűleg maradhat a Lotus-Renault-nál, bár a bejelentéssel megvárják amíg elül a felhajtás a francia-svájci pilóta körül.

Kamui Kobajasi viszont minden bizonnyal távozik év végén a Saubertől, ezek szerint a mai rajtbaleset meggyőzőbb volt, mint az egy héttel korábbi dobogós helyezése. Sergio Pérez már korábban aláírt a McLarenhez, így valószínűleg a jelenlegi tesztpilóta, Esteban Gutiérrez és az idén a Force Indiát erősítő Nico Hülkenberg lesz a svájci gárda két versenyzője 2013-ban.

Sebastian Vettel senkitől nem zavartatva könnyed rajt-cél győzelmet aratott Szuzukában, miközben Alonso már a rajtnál feladni kényszerült a versenyt. Massa egy nagyszerű második hellyel mentette a vörös mundér becsületét, de a legnagyobb hős a hazai pályán dobogóra álló Kobajasi volt.

Kis túlzással az első kanyarban eldőlt a verseny és lehet, hogy a világbajnokság is. A pole-ból induló Vettelre egyedül a mellőle rajtoló Webber lehetett volna veszélyes, de az ausztrál a rajtbalesetek szempontjából  visszaesőnek számító Grosjean áldozatává vált, bár ő még folytatni tudta a versenyt. Nem úgy Rosberg, akit Senna nullázott le, a legnagyobb vesztes viszont Fernando Alonso volt, akinek a bal hátsó gumiját kivágta Raikkönen első szárnya, így a kavicságyba kicsúszva befejezte a Japán Nagydíjat. Jól sült el a rajt Massa szempontjából, aki a tizedik helyről ugrott a negyedikre és a tempója is megfelelő volt ahhoz, hogy tartsa ezt a pozíciót. Sőt, az első kerékcserék során, amikor gyakorlatilag a teljes élmezőny sutba dobta a lágy gumit, feljött a második helyre. Eközben Kobajasi tartotta a harmadik helyet, a váltójára panaszkodó Button, Raikkönen és a Péreztől megszabaduló Hamilton előtt. A mexikói a hajtűben túl nagy lendülettel érkezett meg a mclarenes mögé és külső íven akart elfordulni mellette, de kipördült és a kavicságyban ragadt, eldobva az értékes hatodik helyét.

Sebastian Vettel szezonbeli második győzelmét aratta az 5. Szingapúri Nagydíjon, a dobogó két alsóbb fokára Jenson Button és az összetettben továbbra is vezető Fernando Alonso állhatott fel. Hamilton az élről kényszerült kiállni a balesetek miatt két körrel lerövidített versenyen.

Töretlen lendülettel érkezett Szingapúrba az elmúlt három futamot megnyerő McLaren-Mercedes és a verseny harmadáig úgy is tűnt, hogy most sem találnak legyőzőre. Vettel hiába volt erős a szabadedzéseken, az időmérőn kikapott Hamiltontól, de még az ismét megvillanó Maldonadotól is. Hamilton hiába vezetett biztos előnnyel Vettel és Button előtt (Maldonado kissé beragadt a rajtnál), a 22. körben váltóprobléma miatt feladni kényszerült a versenyt. 14 körrel később az Alonsóval a negyedik helyért csatázó, de a gumitaktikája miatt ekkor már vert helyzetben lévő Maldonado alatt is bemondta az unalmast a Williams. Alonso így már harmadik volt a Ferrari számára nem sok jóval kecsegtető futamon, végül ebben a pozícióban is fejezte be, ahogy azt már a bevezetőben is említettem. Előnye 29 pont Vettellel szemben, egyre inkább úgy tűnik, hogy kettejük közt fog eldőlni az idei bajnoki cím sorsa. A harmadik Raikkönen 45 pontos hátránya sem reménytelen még, de a Lotus eddig képtelen volt nyerni, anélkül meg nehéz előrébb lépni. Ráadásul a tempójuk sem mindig üti meg az élmezőny szintjét, Raikkönen csak 12. lett az időmérőn és a versenyben elért 6. helye is nagyban köszönhető a kieséseknek. Grosjean szorosan mögötte a 7. helyen ért célba.

Az elmúlt egy hónapban, de igazából a nyár nagy részében alig foglalkoztam a bloggal, amiben közrejátszott a foci Eb és az olimpia is, de leginkább a lustaság. Az előbbi kettő amúgy sem mentség egy autós blognál. A mai nappal viszont kezdetét vette az ősz, az utolsó évszak amikor még zajlik az élet a motorsportok körül, így érdemes egy pillantást vetni a nyár második felének versenyeire. (Oké, úgyis tisztában van mindenki, hogy mi történt az elmúlt futamokon, az elmaradt posztok pótlása csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett történik.)

Hockenheimben még mindig Alonso állt a reflektorfényben, Silverstone után ismét megszerezte az első rajtkockát, de ezúttal ki is tartott a futam végéig.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) 1972-től új szabályokat vezetett be a Sportautó Világbajnokságon (WSC), amelyek a hatalmas 12 hengeres motorral szerelt, robusztus szuperautók helyett a kisebb, egyszerűbb és így megfizethetőbb prototípusokra illetve a GT-kre és a sportkocsi versenyeken ettől kezdve tért hódító túraautókra helyezték a hangsúlyt.

A topkategória a 3 literes sportprototípusok (S3.0) osztálya lett, mellettük a kisebb, főleg privát csapatok által kedvelt 2 literes prototípusok (S2.0), a GT-k és a 02-es BMW-ktől a Chevrolet Camarókig terjedő túraautók alkották a mezőnyt (utóbbi két „utcai” kategória nem indulhatott minden versenyen). Ezzel leáldozott a legendás Porsche 917-nek és a Ferrari 512-nek, szellemi örököseikre, a C-csoportos versenyautókra még egy évtizedet várni kellett. A 3 literes kategória korábban is létezett, de csak epizodisták voltak a fent említett dinoszauruszok mellett, a korabeli pletykák szerint ebből lett elege a kisebb-nagyobb sikerrel vitézkedő francia Matra istállónak és az ő nyomásukra változtatott az FIA a szabályokon.