Sebastian Vettel szezonbeli második győzelmét aratta az 5. Szingapúri Nagydíjon, a dobogó két alsóbb fokára Jenson Button és az összetettben továbbra is vezető Fernando Alonso állhatott fel. Hamilton az élről kényszerült kiállni a balesetek miatt két körrel lerövidített versenyen.

Töretlen lendülettel érkezett Szingapúrba az elmúlt három futamot megnyerő McLaren-Mercedes és a verseny harmadáig úgy is tűnt, hogy most sem találnak legyőzőre. Vettel hiába volt erős a szabadedzéseken, az időmérőn kikapott Hamiltontól, de még az ismét megvillanó Maldonadotól is. Hamilton hiába vezetett biztos előnnyel Vettel és Button előtt (Maldonado kissé beragadt a rajtnál), a 22. körben váltóprobléma miatt feladni kényszerült a versenyt. 14 körrel később az Alonsóval a negyedik helyért csatázó, de a gumitaktikája miatt ekkor már vert helyzetben lévő Maldonado alatt is bemondta az unalmast a Williams. Alonso így már harmadik volt a Ferrari számára nem sok jóval kecsegtető futamon, végül ebben a pozícióban is fejezte be, ahogy azt már a bevezetőben is említettem. Előnye 29 pont Vettellel szemben, egyre inkább úgy tűnik, hogy kettejük közt fog eldőlni az idei bajnoki cím sorsa. A harmadik Raikkönen 45 pontos hátránya sem reménytelen még, de a Lotus eddig képtelen volt nyerni, anélkül meg nehéz előrébb lépni. Ráadásul a tempójuk sem mindig üti meg az élmezőny szintjét, Raikkönen csak 12. lett az időmérőn és a versenyben elért 6. helye is nagyban köszönhető a kieséseknek. Grosjean szorosan mögötte a 7. helyen ért célba.

Jari-Matti Latvala nyert Walesben, ezzel megszakította Loeb április óta tartó veretlenségi sorozatát. A francia októberben, hazai pályán szerezheti meg 75. győzelmét és 9. világbajnoki címét.

A Ford hazai pályán készülhetett revansra a Citroennel szemben, bár ez a győzelem inkább csak szépségtapasz lesz idei teljesítményükön. A brit futamot megelőző kilenc fordulóból csak a Loebnek hagyományosan nem fekvő Svéd-ralin tudott nyerni a gyári csapat, illetve a Portugál-ralin győzött a privát Ostberg, miután Hirvonent kizárták. Latvala már tavaly is bizonyította, hogy képes nyerni a különösen nehéz szakaszokból álló versenyen, így joggal bízhatott idei második diadala megszerzésében. Loeb az időmérő megnyerésével jelezte, a Fordnak nem lesz könnyű dolga, ha le akarja győzni őt, de az első két szakaszt Solberg behúzta a kék oválosoknak, majd Latvala vette át a stafétát és zsinórban négy gyorson nem talált legyőzőre. Az első napot az élen zárta, 12,1 mp-cel Solberg és 21,3-mal Loeb előtt. Egy percen belül volt még a tavaly itt második helyen célba érő Ostberg és Hirvonen is.

A Wales-ralival kezdetét vette a rali-vb hajrája, így gyorsan pótolom a nyáron elmaradt két posztot a Finn- és a Német-raliról. Azt előre leszögezhetjük, hogy sok izgalmat egyik sem hozott, Loeb idén majdhogynem megfoghatatlan ellenfelei számára.

Finn-rali (augusztus 2-4.)

Sébastien Loeb zsinórban megnyert három ralival a háta mögött érkezett Finnországba, az év leggyorsabb versenyére. Északon azonban nem ő számít favoritnak, pályafutása során eddig csak kétszer (2008, 2011) tudott itt nyerni. Ebben reménykedhettek riválisai is, közülük főként a helyi Mikko Hirvonen és Jari-Matti Latvala. Hirvonen az elmúlt három ralin rendre második volt Loeb mögött, így itt volt a remek alkalom, hogy végre megszerezze első citroenes győzelmét. Latvala vb-je már az év első felében elúszott, ő csak a finn és a fordos mundér becsületéért küzdhetett.

Hatalmas, a világbajnoki küzdelem szempontjából is fontos balesettel kezdődött az 57. Belga Nagydíj, de az izgalmak később sem csillapodtak, egyedül a győztes kiléte nem volt kérdéses, Button rajt-cél győzelmet aratott.

Az idei Magyar Nagydíj legfontosabb hozadéka az volt, hogy a jóárasított BKV/MÁV jeggyel kombinált belépő révén végre, életemben először eljuthattam másodmagammal egy formula-1-es versenyre. Így ez a poszt a megszokottól eltérően inkább egy élménybeszámoló lesz, persze a végeredményről is esik majd szó.

Az odaút

A kínálkozó két lehetőség közül (HÉV vagy közvetlen buszjárat), mi a gödöllői HÉV-et választottuk. Az Örs vezér teréről startolva körülbelül fél óra alatt értük el Szilasligetet. Személy szerint én Mogyoródon terveztem a leszállást, de egy megállóval korábban gyakorlatilag kiürült a szerelvény, így mi sem maradtunk és nem bántuk meg. Bő fél óra alatt átbaktattunk a falun és a parkolóként szolgáló réten, hogy aztán hipp-hopp ott találjuk magunkat a település tőszomszédságában elterülő pálya kapujában. Az út egyébként teljesen olyan volt ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek amatőr felvételein Spába vagy a Nürburgringre zarándokló nézők láttán elképzeli az ember. Mi a helyes irányt csak sejtve, egy fellobogózott finn csapatot követve értük el a Hungaroringet.

Az elmúlt egy hónapban, de igazából a nyár nagy részében alig foglalkoztam a bloggal, amiben közrejátszott a foci Eb és az olimpia is, de leginkább a lustaság. Az előbbi kettő amúgy sem mentség egy autós blognál. A mai nappal viszont kezdetét vette az ősz, az utolsó évszak amikor még zajlik az élet a motorsportok körül, így érdemes egy pillantást vetni a nyár második felének versenyeire. (Oké, úgyis tisztában van mindenki, hogy mi történt az elmúlt futamokon, az elmaradt posztok pótlása csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett történik.)

Hockenheimben még mindig Alonso állt a reflektorfényben, Silverstone után ismét megszerezte az első rajtkockát, de ezúttal ki is tartott a futam végéig.

Az olimpia alatt takarékon üzemel a blog, hiszen London minden egyéb sporteseményt háttérbe szorít, de a nyári játékoknak is van némi autósportos kötődése, nevezetesen a 2011-es Dakar győztese és idén a Citroen gyári rali csapatának versenyzője, a katari Nasser Al-Attiyah skeet lövészetben bronzérmet szerzett, miután a harmadik helyért szétlövéssel legyőzte azonos ponttal záró orosz ellenfelét. A 41 éves Al-Attiyah-ról köztudott, hogy a rali mellett a sportlövészetet is magas szinten űzi, korábban nyert már Ázsia-bajnokságot is, de az olimpiai érem mindenképp pályája csúcsát jelenti.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) 1972-től új szabályokat vezetett be a Sportautó Világbajnokságon (WSC), amelyek a hatalmas 12 hengeres motorral szerelt, robusztus szuperautók helyett a kisebb, egyszerűbb és így megfizethetőbb prototípusokra illetve a GT-kre és a sportkocsi versenyeken ettől kezdve tért hódító túraautókra helyezték a hangsúlyt.

A topkategória a 3 literes sportprototípusok (S3.0) osztálya lett, mellettük a kisebb, főleg privát csapatok által kedvelt 2 literes prototípusok (S2.0), a GT-k és a 02-es BMW-ktől a Chevrolet Camarókig terjedő túraautók alkották a mezőnyt (utóbbi két „utcai” kategória nem indulhatott minden versenyen). Ezzel leáldozott a legendás Porsche 917-nek és a Ferrari 512-nek, szellemi örököseikre, a C-csoportos versenyautókra még egy évtizedet várni kellett. A 3 literes kategória korábban is létezett, de csak epizodisták voltak a fent említett dinoszauruszok mellett, a korabeli pletykák szerint ebből lett elege a kisebb-nagyobb sikerrel vitézkedő francia Matra istállónak és az ő nyomásukra változtatott az FIA a szabályokon.

Mark Webber szezonbeli második győzelmét aratta a Brit Nagydíjon, miután négy körrel a leintés előtt megelőzte a rajt-cél győzelem felé haladó, de a gumikkal kevésbé jól taktikázó Alonsót. Vettel harmadik, Massa negyedik, Hamilton hazai pályán csak nyolcadik lett.